Kampányt indított egy autós cég Magyarországon: miért tesszük ezt a kocsinkkal?

A közelmúltban lélektani határt lépett át a forint az euróval szemben. A négyszázas és e feletti árfolyam tényleg azt jelenti, hogy még drágábbak lesznek az új autók?

Az új autókat nagyjából már erre a szintre árazták be, de a mi esetünkben van még egy másik terület, amelyiket szintén érinti az árfolyamkockázat: az alkatrészeket. Az elmúlt években nagymértékű volt a drágulás, 2019-hez képest ma több mint 60 százalékkal kerülnek többe az új járművek. Ez egy brutális szám! A keresleti oldal mindeközben bezuhant, emiatt egyre több az akció, a kedvezmény a márkakereskedőknél. Azt tapasztalom, hogy a piacon nagy most a harc a vevőkért.

Szintén nemrég történt, hogy a nemzetgazdasági miniszter rendkívüli fogyasztóvédelmi vizsgálatot rendelt el az új gépjárműveket értékesítő kereskedőknél az általuk alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételek miatt. Erről mi a véleménye?

Azt fontos megjegyezni, hogy mi nem fogyasztókkal, hanem gazdasági szereplőkkel dolgozunk a B2B-piacon (Business to business, vállalatok közötti tranzakció – a szerk.), tehát az általunk kiszolgált szegmenst nem érinti az eljárás. 

Tisztában vagyok vele, hogy hirtelen a nyakukba zuhantak kapacitásból, árfolyamkülönbségből és kamatkörnyezetből fakadó problémák, de nagy volt az eltérés, hogy miként viselkedtek ebben a helyzetben – nyilván ez a magánvásárlóknál sem volt másképp. Muszáj korrekten kezelni az ilyen szituációkat, a gondokat pedig nem áthárítani, hanem megosztani a piaci szereplőkkel.

Egy felmérés szerint a hazai lakosság nagy része szeretne elektromos autót, csak nincs elég pénze rá. Nem arról van inkább szó, hogy a magyar emberek még mindig bizalmatlanok a technológiával szemben?

Sokan vannak, akik szeretnének tenni a környezetért, és ebből a megfontolásból vásárolnának elektromos autót. Mindenesetre a cégeknél és magánszemélyeknél több kérdés is felmerül az árcédulán kívül: például, hogy meg tudják-e gazdaságosan oldani a töltést. Ha erre nincs otthon lehetőség, teljesen más helyzet áll elő, a nyilvános töltőpontok ugyanis lényegesen drágábbak. Az sem mindegy, ki hány kilométert tesz meg naponta. Ha valaki kis távolságokat utazik, akkor nagyon sokáig kellene használnia az e-autóját, hogy az üzemeltetésből adódó előny visszahozza a vételárát. A megtérülés – angolul total cost of ownership – akkor számottevő, ha valaki rendszeresen és sok kilométert vezet. Jelenleg azonban még nem olcsók ezek a gépjárművek.

Mi az az árszint, ami ön szerint még a megfizethető kategóriába tartozik?

Azt már régen átléptük. Hol vannak már a négy-öt-hatmillió forintos új autók? Sehol, és ez nagyon szomorú. Néhány éve még 14,5 volt, most viszont már 16 éves a hazai gépjárműállomány. 

Ez minden modellnél más, de a 16 év azért tényleg sok, főleg azért, mert a tartósság már nem elsődleges szempont a fogyasztói társadalomban. A flottaszegmens ettől eltér, bár ott meg az a baj, hogy észszerűtlenül rövid futamidőket használnak a cégek, és azzal próbálják attraktívvá tenni a munkahelyüket, hogy nagy és csillogó kocsikat adnak az új kollégáknak. Pont ezeket a szokásokat, berögződéseket kellene megváltoztatni.

A magyar újautó-piacot a céges vásárlások táplálják, a privát ügyfelek szinte eltűntek róla. Fordulhat a kocka a jövőben?

A piacot tekintve ilyen rossz évet, mint az idei, még nem is láttam. Ennek elsősorban a gazdasági környezet és a bizonytalanság az oka:

• minden cég költséget optimalizál, 
• csökkent, 
• a kiadásokra fókuszál. 

Ez azt jelenti, hogy nem vagy lassan köteleződnek el hosszú távra nem vesznek több eszközt, helyette leépítik a flottát, átszerveznek. A magánfogyasztók ugyanezen okokból tűntek el: a családok kivárnak, óvatosak, nem költenek, nem vágnak bele nagy beruházásokba. Ez az attitűd a használt autók esetében is megjelent, bár ennek a piacnak az előbb említett okok miatt most sokkal jobban megy.

Nagy fába vágta a fejszéjét az Ayvens a legújabb kampányával, melyben azt hangsúlyozza, az autónk nem a névjegyünk. 

Már régóta formálódik bennünk a gondolat, hogy a fenntartható flották kialakítása nemcsak az alternatív meghajtási módok bevonásával lehetséges, hanem itt, mint az élet más területein is, a valódi használati igényeinkhez kell igazítani a fogyasztásunkat – jelen esetben az autó kiválasztását. 

Én komolyan gondolom – és erről évek óta beszélünk –, hogy a fenntarthatóságért tenni is kell. Nálam is eljött a pillanat, amikor rádöbbentem: egyedül utazom egy kéttonnás járműben. A klímaválság miatt nagy bajban leszünk, ha továbbra is ugyanúgy élünk, ahogy most. Olyan kérdések fogalmazódtak meg bennem, hogy én mit tudok tenni a változásért, vagy a cégem, és mire lehetünk hatással. Ez utóbbi kifejezetten fontos, mert a gondolat önmagában nem elég. Nem szeretek évekig beszélni valamiről és közben nem cselekedni. Azért, mert én vagyok a vezérigazgató, még nem jelenti azt, hogy a legnagyobb autóban kellene ülnöm. Ez a felfogás a vezetői stílusomra is igaz. Emlékszem, 2017-ben éppen az e-mobilitásról beszélgettünk egy konferencián: mindenki a másikra várt, a kormányra, hogy cselekedjen, amikor én azt mondtam, jól van, mi elkezdjük, csak zöld rendszámos kocsi lehet mostantól a flottánkban. Így indultunk el ezen az úton. Most is sok teendőnk van, nem gondolom, hogy már holnap óriási eredményeket fogunk elérni, de valahol és valakinek el kell kezdenie – mi belevágtunk.