Robotizáció hatása: elveszik vagy megtartják az emberek munkahelyét a gépek?

Szászi István, a Bosch csoport magyarországi vezetője nemrégiben úgy fogalmazott a Világgazdaságnak, hogy bármikor, bárkivel leáll szakmai vitát folytatni az automatizáció és a mesterséges intelligencia előnyeiről. Ön is így van a robotikával?

Amikor laikusokkal beszélgetek a robotokról, majdnem mindig az ipari forradalomnál lyukadunk ki, a gőzgépek elterjedésénél, és hogy ezek tulajdonképpen elveszik az emberek munkáját. Ilyenkor mindig megjegyzem, hogy ennek ellenére a világon a legtöbb ipari robotot a fejlett országok alkalmazzák: 

• az Egyesült Államok, 
• Dél-Korea, 
• Japán, 
• Kína, 
• Németország vagy 
• Szingapúr. 

A Nemzetközi Robotikai Szövetség adatai szerint egyébként a 10 ezer gyártósori munkásra vetített robotok száma a dél-koreaiaknál a legmagasabb, 1012. Összehasonlításképpen, a kínaiaknál ez a szám 470, a németeknél 429, a japánoknál pedig 419. Magyarországon eközben 133 ipari robot jut 10 ezer főre, szemben a 162-es nemzetközi átlaggal.

Az előbbi felsorolásból az is kiolvasható, hogy azokban az országokban, ahol a robotikának fontos szerepet tulajdonítanak, jóléti gazdaság van, termelő, innovatív közeg. Ezek a nemzetek nem azért kezdtek el robotizálni, hogy megszabaduljanak a dolgozóiktól, és gépeket foglalkoztassanak emberek helyett, hanem hogy magasabb hozzáadott értékű munkát végezhessenek. Erre a legjobb példa Kína, amely humán erőforrásban az egyik leggazdagabb a világon. Náluk mégis akkora mértékű igény mutatkozik robotikára, amely Amerika és Európa együttes szükségleténél is nagyobb.

Milyen szempontok szólnak a robotizáció mellett?

Alapvetően azért áll neki valaki automatizálni, robotizálni, mert egy adott munkafázisban olyan nehéz eszközöket kell mozgatni, összeszerelni, melyekre az ember nem lenne képes, de a döntést befolyásolhatja a veszélyes környezet is: a gőzök, gázok megléte és az alacsony vagy magas hőmérséklet. Máskor termelési okok miatt alkalmaznak inkább robotokat, miután az optimális mennyiség előállításához szükséges sebességet csak a gépek tudják tartani. Ugyanennyire fontos a precizitás is, hiszen ki vállalkozna mondjuk arra, hogy repetitív módon, századmilliméter pontossággal végezze a munkáját? Persze az automatizáció a munkaerőhiány kapcsán is felmerülhet. 

Összességében azt mondhatom, azoknak a cégeknek érdemes ebbe a technológiába befektetniük, amelyeknél a gyártási volumen igényli ezt. Ha valamiből ötöt, míg egy másik termékből tízet gyártunk naponta, akkor nem biztos, hogy a robot a legjobb megoldás erre. Jellemzően 6–18 hónapos megtérüléssel lehet számolni egy robotcella esetében. Ez azon múlik, hány fizikai dolgozó munkáját látja el a robot, mekkora selejtarány-csökkenést érünk el vele, de mivel a megbízhatóság gyorsasággal is párosul, a beruházó a termelékenységnövekedés előnyeire is építhet.

Talán az mindenki számára evidens, hogy a robotok telepítésében a járműipar jár az élen. Ott jobban elfogadják a gépeket a kollégák?

Én más szemszögből közelíteném meg ezt a kérdést. 

A világ minden táján így van ez. Én mindenkit azzal nyugtatok, hogy nem kell megijedni, továbbra is rengeteg olyan feladat marad majd, melyeket csak kézzel lehet elvégezni – ez az autóiparra is igaz. Ilyen többek között a kábelezési eljárás is. 

Mert bár vannak folyamatok, melyek technikailag gépekkel is kivitelezhetők, ám egyrészt így drágák, másrészt bonyolultak lennének, tehát nem éri meg. Úgy fogalmaznék, a robotok nem az emberek munkáját veszik el, hanem kiegészítik azt.

Magyarországon tavaly 13 005 robot „dolgozott”. Honnan van ez az adat?

A már említett Nemzetközi Robotikai Szövetségtől, az IFR-től. Nyilvánosan elérhető számokról van szó, melyeket bárki kikereshet. Mi is az IFR-nek riportálunk, ez a szervezet a mértékadó a szakmában. Vannak persze, olyan esetek is, amikor egy robotot Németországban adnak el, ahol egy mérnöki iroda felkészíti továbbértékesítésre, és végül Magyarországon köt ki. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a végső telepítés helyszínét is fel kell tüntetni, elméletileg tehát működik a rendszer.

Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a robotokat illetően nincs olyan helyi jelentési kötelezettség, mint mondjuk az autóiparban, melyben nemcsak a márkát, hanem az eladott modellt is meg kell jelölni.

A legmodernebb gyárakat, üzemeket húzzák fel hazánkban a legkorszerűbb technológiákat alkalmazva. A jövőre nézve mit jelent, hogy immár ténylegesen hightech ország lettünk?

Hat évvel ezelőtt, 2018-ban Budapesten került megrendezésre az EuroSkills, a szakmák Európa-bajnoksága, melyen fiatal, 18–25 év közötti szakemberek – például autószerelők, fodrászok, informatikusok – mérték össze tudásukat. Ennek a versenynek a FANUC volt az egyik szponzora, és behoztuk az ipari robotikát. Már akkor láttuk, hogy sokan fogékonyak erre a témára, sőt a szándék és – mint később kiderült – a forrás is megvan a robotintegrációra. Manapság már elég könnyen tudnak pályázni hazai szakképzési centrumok, főiskolák, egyetemek laborfejlesztésre – sok robotot adtunk el különböző intézményeknek az elmúlt években, és egyébként is az a célunk, hogy a magyar oktatás szerves részévé váljunk. A kamarák és a minisztérium részéről is látjuk, tapasztaljuk az elszántságot a robotika iránt. Sokan dolgozunk azért, hogy ez sikertörténet legyen, és ne csak úgy nézzenek ránk, mint egy összeszerelő országra. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy partnereink olyan kutatás-fejlesztési tevékenységeket végeznek jelenleg Magyarországon, melyek komoly fejlesztői munkát igényelnek, semmi közük nincs az egyszerű összeszereléshez.

Miért van az, hogy minél inkább hasonlít egy robot az emberre, annál nagyobb ellenérzést vált ki?

Pedig már most az életünk részévé vált az automatizáció, hiszen önműködő megoldásokat használunk nap mint nap a garázsajtó és az elektromos kapu kinyitására, a hőmérséklet szabályozására, porszívózásra, fűnyírásra, de még kávéfőzésre is. Ezek a robotikát tulajdonképpen a kényelmesebb életformával azonosítják.

A gyártócégek esetében a hattengelyes robotok látványa már megszokott, teszik a dolgukat a karokkal. Az emberszabású robotok, a humanoidok ugyanakkor még kutatás-fejlesztési stádiumban vannak, de nem lennék meglepve, ha öt-tíz éven belül elindulnának az első projektek a részvételükkel. 

Az szerintem sokkal inkább fontos, hogy melyik hatékonyabb: az ipari vagy az emberszabású robot?

A humanoidoknak nemcsak a termelésben lesz fontos szerepük, hanem például az egészségügyben is: az idősgondozásban, kórházi ellátásban. Ezek a robotok ugyanis nem lesznek fáradtak, nem keverik össze a gyógyszereket, dózisokat. Japánban egyébként már működik a rendszer: kis kerekeken begurul a robot, lecsippantja a beteg QR-kódját, kihozza neki a szükséges pirulákat, és a dolga végeztével még udvariasan el is köszön tőle. Abszolút időszerű tehát ezen gondolkodni, nemsokára aktualitássá válik ez a technológia.

Magyarországon is?

Már most is használunk robotokat, többek között amikor visszavisszük a PET-palackokat, és egy QR-kóddal azonosítjuk magunkat. Egy bankban, plázában a kijelzőt használva, a hangszórón át már kommunikálni is lehet velük a mesterséges intelligencia segítségével. Az utóbbiakat mondjuk inkább szoftvereknek hívnám, mintsem robotoknak. 

Ha már korábban a kínaiakat említette: mennyire meghatározó ebben az iparágban, hogy az ázsiai világhatalom miként teljesít a saját piacán?

A kínai felvevőpiac – az ipari robotokat illetően – körülbelül a két és félszerese az európainak és az észak-amerikainak, tehát ebben az ágazatban is van egyfajta Kína-függőség. A gazdasági megtorpanásukat főleg, de még azt is megérzi Európa, ha kettő helyett egy számjegyű növekedést produkálnak.