Enron-vezetők: game over

„Ott túl a rácson” – énekelhetné a híressé vált magyar dalt Kenneth Lay és Jeffrey Skilling, az amerikai Enron Corporation két elítélt vezetője, ha ismerné a művet. A dalt vélhetően ugyan nem ismerik, de a rácsokat közelről tanulmányozhatják. A múlt heti, bűnösségüket kimondó bírósági határozat után ugyanis mindkettőnek azzal kell számolnia, hogy akár életfogytig tartó börtön vár rájuk. Szakértők szerint elvileg 165, illetve 275 évet adhatnak nekik, ám valójában 20–30 év közötti időtartam a legvalószínűbb fejenként. A végső döntésig ötmillió dollárért cserébe szabadlábon védekezhetnek.

Az amerikai történelem eddigi legnagyobb céges visszaélési botrányában számos fő vádpontban bűnösnek találták az Enron Corporation energia-nagykereskedő volt vezetőit, az alapító és cégvezető Kenneth Layt, valamint a korábbi vezérigazgatót, Jeffrey Skillinget. A büntetés mértékéről később döntenek. Nyilván alaposan megfontolják, hogy jó döntést hozzanak az öt éve húzódó eljárás végén.

A 64 éves Layt és az 52 éves Skillinget mindenekelőtt értékpapírcsalásban történő összejátszásban ítélték bűnösnek. Layt az ellene felhozott mind a hat vádpontban bűnösnek találták, Skillinget 28 vádpontból 19-ben.

Lay és Skilling 2004 júliusában adta fel magát a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) illetékeseinek, miután ellenük is vádat emeltek a céget csődbe juttató pénzügyi visszaélések miatt.

A texasi székhelyű, 1985-ben alapított Enron 2001 decemberében jelentett csődöt, és ezzel nem csupán több ezer állás szűnt meg, hanem semmivé foszlottak az alkalmazottak Enron-részvényekben tartott nyugdíjcélú megtakarításai is. Az összeomlás azért következett be, mert a cég üzleti mérlegéből sokáig nem tűntek ki azok az egyre halmozódó adósságok, amelyek a veszteségesnek bizonyult „partnerségi megállapodásokból” – adóparadicsomokban bejegyzett offshore cégekhez történt tőkekihelyezésekből – keletkeztek.

Az Enron-botránynak messze ható következményei vannak az egész világon, főleg azokban az országokban, ahol az amerikai tőzsdén is jegyzett külföldi vállalatok is működnek. Általánosságban megkérdőjeleződött például a könyvvizsgálók tisztessége, és manapság sokuk bizonygatni kénytelen hozzáértését, rátermettségét és megbízhatóságát. Teljesen elterjedt az a hivatkozási gyakorlat, miszerint a multinacionális cégek azért nem adnak helyi adatokat egy adott országban működő leányvállalatukról, mert az amerikai tőzsdei törvény szerint erre nincs mód.

Időközben az Egyesült Államok tőzsdefelügyelete és Manhattan államügyésze peren kívüli egyezséget kötött az ország két legnagyobb bankjával, a Citigrouppal és a JP Morgan Chase-zel. A hitelintézetek ellen azért indult vizsgálat, mert a gyanú szerint olyan összetett hitelügyleteket kötöttek az Enronnal, amelyek azt a látszatot keltették, mintha az üzleti tevékenységéből jutott volna többletkészpénzhez. A kozmetikázott könyvelést felhasználva az Enron több milliárd dollárt szerzett befektetőitől. A másfél éves vizsgálódásnak véget vető egyezség szerint összesen 255 millió dollárt fizetnek a hitelintézetek az Enron-csőd károsultjainak kártérítési alapjába, s további 25-25 milliót a vizsgálat költségeire. A JP Morgan 135, illetve a Citigroup 120 milliója mellett korábban már négy másik hitelintézet is fizetett, köztük például a Merrill Lynch, amelynek 80 millió dollárja bánja a „botlást”. VG