Mi a véleménye az új gáztörvényről? 3/2.

Jó munkát végeztek a jogalkotók, hiszen a 2003. évi Gáztörvényben rögzített szabadpiaci működés szabályait kibővítették az azóta eltelt időszak a tapasztalataival. Csak azokon a területeket hagyták meg az eredeti szabályozást, ahol az indokolt: a rendszerirányításban, rendszerüzemeltetésben, a szociálisan indokolt esetekben és a végső menedékes ellátásban.

Kedvező vonása a törvénynek, hogy csak fokozatosan, több lépcsőben kényszeríti ki a piacra a 20 köbméter/óra fogyasztásnál több gázt vásárló felhasználókat. Az első csoport 2009. július 1-jétől az ipari nagyfogyasztók lesznek. A továbbiakról és kilépésük ütemezéséről a végrehajtási rendeletek döntenek. Kedvező az is, hogy a hatósági ármeghatározást ekkortól árkontroll váltja fel.

Ám továbbra is sok minden nyitott, mert a piacműködés számos elemét a törvény az említett végrehajtási rendeletekre és a piacszabályozásra hagyta. (A szereplőknek ugyanis az új szabályokhoz igazított, új üzemi és kereskedelmi szabályzatot kell engedélyeztetniük az Energiahivatallal 2009. július 1-ig.) A gáztörvény bizonyos dolgokkal nem foglalkozott a fontossága szerinti mélységben, talán, mert gázpiaci oldalról eddig az nem volt indokolt. Például több tízezer hazai fogyasztó köteles közbeszerzési eljárás keretében vásárolni a gázt (is). Köztük sok olyan kisebb gazdálkodó van, például kistelepülési önkormányzat, amelynek közbeszerzéssel összefüggő adminisztráció - és maga az eljárás - költsége már összevethető az éves gázszámlájával.

A közbeszerzésre fogyasztóvédelmi és ellátás-biztonsági okból is szükség van, de az mostani formájában a szabadpiaci mozgások korlátja. A vevők egyébként versenyeztetnek maguktól is, az utóbbi időben az online tendereztetés hódít.