Mégsem a bioüzemanyagok miatt drágul az élelmiszer?

A nemrég napvilágott látott világbanki tanulmány 75 százalékban a bioüzemanyagokat teszi felelőssé élelmiszerár növekedés miatt. Ám a dokumentum címoldalán szereplő mondat felhívja a figyelmet, hogy annak tartalma kizárólag a szerző (Donald Mitchell) véleményét tükrözik, azaz nem szükségszerűen azonosak a Világbank és csatlakozó szervezeteinek véleményével. Azokkal sem, amelyeket a Világbank igazgatói vagy tagországai képviselnek. Minderre a Bioetanol Szövetség mutat rá, amely szerepéből adódóan ellenérdekelt abban, hogy a magas élelmiszerárakat összefüggésbe hozzák a bioüzemanyagok termelésével. Tény ugyanakkor, hogy adott áruk, árucsoportok ármozgását sokszor hiba egyetlen tényezőre visszavezetni.

A szövetség hangsúlyozza, hogy a fenti egyike azon írásoknak, amelyek a jelenlegi gondokat az ügyeletes bűnbakra, a bioüzemanyagokra kívánják terhelni. A Világbank vezető gazdasági elemzője, Donald Mitchell 2008. április elején elkészített egy tervezetet, mely megvizsgálta az igen éles élelmiszerár növekedést 2002 januárja és 2008 februárja között. A tanulmányban kísérletet tett arra, hogy azonosítsa az esetleges tényezőket, melyek a növekedést okozták, okozzák. A tanulmányt kizárólag a Világbankon belül szándékozták kiadni, terjesztésre nem volt engedélyezve. A vezető mondat Mitchell összegzésében az, hogy a bioüzemanyagokra róható fel háromnegyed részben az élelmiszer árának növekedése, mindezért leginkább az USA-n és EU-n belüli gyártásokat teszi felelőssé.

A tanulmányt a brit The Guardiannek szivárogtatták ki, mely Mitchell konklúzióit hozta le épp a G8 Hokkaido-Toyako csúcs előtt, ezzel világszintű figyelmet fordítva rá. Számos szervezet, mint a FAO, EuropaBio, a LECG és a Magyar Bioetanol Szövetség szerint a tanulmányon belüli állítások nem kiérleltek, vitathatóak, a következtetések félrevezetők. A tanulmány által értékelt időszakban, az élelmiszerárak 140%-al emelkedtek, ebből számításai szerint 20%-ot a gyenge dollár okozott, míg 35%-ot az olajár emelkedésből származtat a szerző. A maradék 85% (sic!) árnövekedés teljes egészében a bioüzemanyagoknak köszönhető. E szerint a bioüzemanyagok a felelősek az alacsony készletekért, az aszályért, a terület-felhasználás módosításáért, a spekulációért, valamint az export korlátozásokért is. 
Ez az állítás igen nehezen alátámasztható, és hamis képet fest a jelenlegi helyzetről.

A tanulmány néhány téves állításával szembeállítjuk a tényeket, írja a szövetség:
1./ A tanulmány szerint a teljes amerikai kukoricatermés növekedés a vizsgált időszakban a bioüzemanyag termelést szolgálta. Ezzel szemben az USDA statisztikája szerint az amerikai kukoricatermés növekedés a vizsgált időszakban fele részben szolgálta a bioüzemanyagok gyártását, a többi az élelmiszer és takarmány ágazatban hasznosult. A különbség 30 millió tonna, ami nem elhanyagolható.
2./ A szerző állítása szerint a búza vetésterülete világszerte csökkent a kukorica és a repce vetésterülete javára, eredményezve a búzahiányt és árnövekedést. Ezzel szemben:
a. Az amerikai mezőgazdaságban nemcsak a kukoricatermés területe nőtt, hanem a szója- és a búzatermés területe is. Ezt a növekedést a vetésterület közel 5%-os növekedése is szolgálta.
b. Az Európai repce vetésterület növekedés elsősorban a kukorica rovására történt.
c. Európa egyéb nagy gabonatermelő területein, mint Kazahsztán és Ukrajna, ugyan nőtt a repce vetésterülete, de ez elhanyagolható a búza vetésterületéhez képest (pl.: 13 millió hektár búza vetésterület Kazahsztánban 200.000 hektár repce területtel szemben)
d. A brazil búza, kukorica és szója vetésterülete egyaránt nőtt a vizsgált időszakban, ennek ugyan nagyrészt rét, legelő és erdő volt a forrása.
3./ A tanulmány állítása szerint a rizs áremelkedése és export tilalma is a bioüzemanyagoknak köszönhető. 2006-2007-ben Thaiföld és Vietnám, a két legnagyobb rizsexportőr, nagyon rossz termést takarított be, ami csökkentette ezzel az exportálható mennyiséget. A rizs ismert módon nem szolgál bioüzeamanyag gyártása céljára és a talaj és éghajlati adottságok miatt nem versenyzik a vetésterületért a kukoricával, búzával és az olajos növényekkel sem. Ugyanakkor a spekuláció fő célpontja a rizs volt, ami az előzőek szerint nem függhet össze a bioüzemanyagokkal.
4./ A szerző szerint az Ausztráliban 2006-2007-ben tapasztalt aszály okozta terméskiesés csak a búza világkereskedelem 4%-át jelentette. Ez ugyanakkor Ausztrália kenyér gabonatermelésének 60%-át jelentette. Ehhez kapcsolódik, hogy Ausztrália az USA után a világ második búza exportőre.
5./ A több mint 2 milliárd tonna gabona termelési költségére erőteljes hatással van az energia emelkedő ára, amely minden mértékadó szakértő szerint lényegesen meghaladja a szerző által számított 15%-ot.
 A tanulmány egyáltalán nem veszi figyelembe a megnövekedett ázsiai húsfogyasztás hatásait; diszkontálja a USDA statisztikákat, melyek a megnövekedett búza ültetést mutatják; átsiklik az élelmiszerárakra tett, megnövekedett energia árak hatásain; elfelejtkezik a rövid-távú export tilalom és spekuláció hatásairól; valamint a dokumentum teljes mértékben mellőzi említeni a gazdáknak szánt előnyöket. A fejlődő országokban ez az áremelkedés először tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági termelők olyan áron adhatták el termékeiket, amelyek arra ösztönözték őket, hogy többet termeljenek, fordítsanak figyelmet a magasabb minőségű vetőmagkara, a technológia betartására, a hozamok és a termelés növelése érdekében. Erre a tényre, mint pozitív fejleményre különösen FAO júniusban tartott konferenciáján hívták fel a figyelmet, ahol a növekedő igények miatt az világ élelmiszertermelésének 50% emelkedését jelzik 2030-ig, ami csak a fejlődő országokban történő termelésnövekedéssel és annak növekvő nemzetközi támogatásával lehetséges. Mindemellett azonban a mezőgazdasági termékek árai kevésbé növekedtek, mint az energia vagy a nyersanyagok az elmúlt 5 évben. Mindeközben, a megnövekedett bioüzemanyag hozzáférhetőség segíti az ellátás és a kereslet egyensúlyát.

Egy nemrég kiadott Merrill Lynch dokumentum szerint a bioüzemanyagok 15%-al lejjebb tartják az olaj árát. Ha állandóan vádoljuk a bioüzemanyagokat, az nem fogja megoldani a keresleti kihívásokat, mellyel a mezőgazdaság épp szembenéz, írja a szövetség. Szerinte támogatnunk kell a gazdákat és növelnünk kell a modern gazdálkodási technológiák hozzáférhetőségét számukra. A bioüzemanyagok hozzájárulhatnak az állandóan növekvő globális energia szükségletekhez, erősíthetik a világ energia ellátásának biztonságát, egyidejűleg a teljes GHG emisszió csökkenését generálva. Sajnálatos, hogy ellenőrizetlen, és tényekre nem alapuló tanulmányok közzététele, azokra való hivatkozás aláaknázza ezen erőfeszítéseket.