Terítéken a tározós tervek

„A magyar villamosenergia-rendszer irányíthatatlan” – fogalmazza meg különböző módon havi jelentései zárszavában a Mavir. Ez tulajdonosát, az MVM Zrt.-t a megoldás keresésére kötelezi, a kiutak egyike pedig egy tározós erőmű lenne. Ám az ügy az engedélyeztetési tapasztalatok alapján nem halad” – számolt be a villamos művek főmunkatársa, Szeredi István az Energiapolitika 2000 Társulat rendezvényén.

Elmondása szerint azt követően, hogy ismertté vált az MVM tározós erőművének terve, több befektetői csoport is engedélyeztetést indított a Magyar Energia Hivatalnál (MEH), sikerrel. Emiatt leszűkült azon helyszínek köre, amelyek közül az MVM válogathat. A vizsgálatra érdemes, mintegy 30 területből tíz került fel a cég „rövidített listájára”. Ezek a Duna-kanyarban, a Zemplénben és a Mátrában találhatók, erdős, mezőgazdasági vagy felhagyott katonai, illetve részben védett területen. Utóbbi nem gond, hiszen az erőmű a föld alatt lenne. Külföldön sem ritka a nemzeti parkokban a tározós erőmű. A vizsgált beruházási lehetőségek kilowattóránként 650–1500 euróba kerülnének. Külföldi helyszínek is szóba jöttek, de ott számolni kell több száz kilométernyi távvezeték megépítésével és a határkeresztező kapacitások használati díjával is. Így, amíg van belföldi lehetőség, arra kell összpontosítani.

Világviszonylatban három modell szerint épülnek tározós erőművek. A rendszerszemléletű szerint a létesítményt a rendszerirányító felügyeli, a portfólióhatást kihasználónál az erőmű egy cégé – jó példa erre a CEZ gyakorlata –, de ígéretes a spotpiacra termelő tározós létesítmény is. Az MVM az utóbbit pártolja.

Gazdaságossági megfontolásból a legalább 300 megawattos erőművek életképesek. Az MVM egy két ütemben telepíthető, egyenként 600 megawattos egységben gondolkodik. Hogy végül milyenre lesz szükség, azon is múlik, Pakson mekkora új kapacitások létesülnek. Szeredi István szerint a kockázati tőkének külön csemege lenne a versenypiaci árak mellett is jó hasznot hozó MVM-létesítmény. Olcsóbbá tenné a rendszerhasználatot is, mert ritkábban kellene beavatkozni.

A hazai villamosenergia-rendszer szabályozhatósága elsősorban azért romlott, mert áramtermelésünkön belül megnőtt a kötelezően átveendő megújulók, főként a szélenergia aránya. Miközben ezen erőművek termelése nem tervezhető, energiájukkal feltölthetők a tározók, ha a rendszernek épp nincs szüksége többletáramra. A beruházást sürgőssé teszi, hogy épp a legöregebb, tehát a várhatóan leghamarabb lebontandó erőműveink közé tartoznak a ma szabályozásra használt egységek a Dunamentiben és az AES Tiszában. Ráadásul ezeket sem teljesen szabályozási funk-cióra tervezték. A magyarországi szabályozási gyakorlat során tulajdonképpen az alacsony önköltségű egységek állnak le, hogy a drágábban termelők, de támogatást élvezők üzemelhessenek. A helyzet szélsőséges voltát mutatja, hogy az idei első negyedévben az ország legolcsóbban termelő erőművét, a paksit is 44 napon vissza kellett terhelni, vagyis teljes üzemideje mintegy felében – mondta Szeredi István. Igaz, a visszaterhelés súlya kicsi volt.

Ma is működik Dobsinál az ország első – 1912-ben épített és azóta a határain kívülre került – ilyen létesítménye. A világon mintegy 300 tározós erőmű létesült, s mintegy 50 építésének az előkészítése tart, épp az utóbbi években előtérbe került funkciója, a gyors reagálású beavatkozás és az áramgazdálkodás miatt. Korábban főként a fölös energia tárolásáért építették őket. Két hatalmas tóból állnak. Amikor a piacon fölös villamos energia jelenik meg, annak hasznosításaként felpumpálják a vizet a felsőbe, amikor pedig áramra van szükség, a vizet – a többnyire a föld alatt lévő vízerőművön keresztül – leeresztik az alsóba. VG