BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Van-e remény a tömegközlekedés számára? - PwC elemzés

Krónikus forráshiány, évtizedes problémák, elégedetlen utasok és európai szintű jegyárak – néhány vélemény, amely gyakran elhangzik, ha a tömegközlekedés, mint beszédtéma szóba kerül. Van-e remény, és merre van a kiút? Ezt a kérdést tette fel a PricewaterhouseCoopers és együttműködő ügyvédi irodája a Réti, Antall és Madl Landwell.

A két cég a kérdésre a Közlekedési Szakmai Fórumon kereste a választ, amelyet azért hívtak össze, hogy erősítsék a közösségi közlekedésben érintett felek – minisztérium, szakmai szervezetek, vasúti és busztársaságok stb. – közti párbeszédet.

A magyar lakosság mindenesetre használja a tömegközlekedést, amelynek részaránya uniós összehasonlításban sem rossz. Elvileg perspektíva is lenne, hiszen az Európai Unió stratégiai céljai (káros kibocsátás csökkentése, tömegközlekedés fejlesztése) olyan keretet adhat, amibe érdemes kapaszkodni, nem beszélve hazánk központi helyzetéről – tranzit ország funkciójáról – amelyre akár nemzetstratégiát is lehetne építeni. A valóság azonban az, hogy a gazdasági válság nélkül is komoly problémákkal terhelt közlekedési szektor saját dilemmáit sem képes feloldani, nem beszélve arról, hogy a hatalmas rendszerek átszervezése választási ciklusokon átívelő együttműködést igényelne a politikusoktól.

"Nem vagyok optimista a szektor rövid távú kilátásai kapcsán. Ha megmarad a rövid távú fiskális szemlélet dominanciája, akkor nincs érdemi esély a jelenleginél stabilabb közszolgáltatási finanszírozási háttér megteremtésére" – hangsúlyozta Felsmann Balázs, az egykori Gazdasági és Közlekedési Minisztérium volt szakállamtitkára. Kifejtette, hogy állami, illetve önkormányzati garanciavállalás nélkül gyakorlatilag lehetetlenné válik a hitelfelvétel és sajnos manapság már ez a garancia sem jelent biztos forráshátteret a fejlesztésekhez. A politikai szándék hiánya pedig megakadályozza az olyan alternatív finanszírozási modellek igénybevételét, mint például az eszközalapú lízing vagy a PPP megoldások.

A Budapesti Közlekedési Szövetség az egymástól „függetlenül létező” vasútvonalakat kapcsolná össze Budapesten, annak érdekében, hogy városi közlekedésre is alkalmas legyen, illetve, hogy egy Székesfehérvárról érkező utasnak ne kelljen feltétlenül a Déli pályaudvaron leszállnia, ha éppenséggel a Nyugati környékén van dolga.

„Kitörési pont lehetne az ún. térségi vasutak létrehozása a vasúttársaságok, önkormányzatok és magánfejlesztők által, amely regionális közlekedési igényeket szolgálna ki, és hatékonyan kapcsolódna rá az országos hálózatra” – vetette fel Antall György, a Réti, Antall és Madl Landwell Ügyvédi Iroda egyik vezetője.

Vasúti szárnyvonalak: Bezárni vagy nem bezárni?

Pro:

  • az alacsony kihasználtság miatt jelentős veszteségforrás

  • azt a vonalat érdemes megtartani, amelynek jelentős társadalmi hozzáadott értéke van

  • a személyszállítást jobban, olcsóbban meg lehet oldani közúton

  • a mellékvonali járművek kényelmetlenek, a kiszolgáló létesítmények korszerűtlenek

  • az állomások sokszor távol vannak a lakott területektől

  • a mellékvonalak felszámolásából megtakarítás származik
  • Kontra:

  • a veszteségek fő forrásai a nagy forgalmú fővonalak

  • a számítások a közúti személyszállításnál kihagynak olyan költségelemeket, amelyek a vasúti közlekedésnél
    közvetlenül a vasúttársaságnál merülnek fel

  • a mellékvonalak utas-vesztése az elhanyagoltság következménye is

  • a vonalak felszámolása sokba kerül, abból évtizedekig üzemeltethetők lennének

  • a forgalom szüneteltetése esetén a létesítményeket őrizni kell
  • Címoldalról ajánljuk

    Tovább a címoldalra

    Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.