Pazaroljunk az egészségügyben, megtehetjük!

Az egészségügyi ellátórendszer közhelyként ismételgetett sajátossága, hogy egyszerre jellemzi a hiány és a pazarlás. A fiskális szempontból közelítők számára tehát adódik a takarékosság lehetősége: csökkentsük a kiadásokat, s a tartalékokból a rendszer a korábbi szinten működik majd.

Ez a gondolatmenet köszön vissza a konvergenciaprogramban is, de sajnos ez tévedés. A forráscsökkentés az alkalmazott módszertől függően akár ronthatja is a hatékonyságot, s növelheti a pazarlást.

Ekkor a kiadásmérséklés nem takarékosságból, hanem az egészségügyi rendszer produktumából, a megnyert egészséges évek számának a csökkenéséből valósul meg, miközben a pénz ugyanúgy vagy még gyorsabban folyik el.

Ennek kifejtéséhez először vegyük sorra a pazarlás területeit. Makroszinten a források elvesztegetését az okozza, hogy az ellátásokat indokolatlanul magas progresszivitási szinten kapjuk (pl. háziorvos helyett szakrendelőben, szakrendelő helyett kórházban, „közkórház” helyett egyetemi klinikán vagy országos intézetben).

További részletek a holnapi Világgazdaságban!