A vidékiek optimistábbak

A vállalatnagyság és a cég földrajzi helyzete egyaránt befolyásolja, hogy egy dolgozó mennyire elégedett. A Világgazdaság–Hewitt Legjobb Munkahely Felmérés idei adatai rávilágítottak, hogy a 250 fő alatti cégek dolgozói – nyilván a vállalatméretből adódóan is – megközelíthetőbbnek érzik a felső vezetést, az itt alkalmazottak kétharmada nyilatkozott úgy, hogy a felső vezetők szükség esetén elérhetők számára.

A munkatársak több mint egyharmada hetente vagy gyakrabban találkozik a cég első számú vezetőjével, miközben az 1000 fő feletti vállalatoknál mindössze a dolgozók egyötöde láthatja hetente az ügyvezetőt vagy a vezérigazgatót. A 250 fő alatti cégeknél a felső vezetőkkel való gyakoribb érintkezés is közrejátszhat abban, hogy az itt dolgozók közül némileg többen érzik úgy, hogy a szervezet értékes tagjaként tekintenek rájuk. A kisvállalatok dolgozóinak közép-, illetve hosszú távú maradási hajlandósága elmarad az országos értéktől.

Ezzel szemben a 250–1000 fős vállalatok alkalmazottainak már átlagon felüli a hosszú távú maradási hajlandósága, az itt pozícióban lévők közel fele tartja elképzelhetőnek, hogy akár a nyugdíjazásáig jelenlegi cégénél marad. Ám itt sem minden rózsaszín, hisz ezen méretű vállalatok alkalmazottai már stresszesebbek az átlagnál, s ehhez az is hozzájárul, hogy társaiknál kevésbé érzik, hogy szükség esetén átszervezhetik időbeosztásukat.

A legnagyobb méretű cégek alkalmazottai vállalatuk hírnevét jóvalnegatívabban ítélik meg egy átlagos munkavállalónál, kevesebben vélik úgy az itt dolgozók közül, hogy termékeikkel/szolgáltatásaikkal kiemelkedő értéket nyújtanak vevőiknek/ügyfeleiknek. Jóval többen panaszkodnak közülük a szervezeti egységek, osztályok közötti kevéssé hatékony együttműködésre, valamint a felső vezetés megközelíthetetlenségére is. Tegyük hozzá, ekkora létszámnál nem is csoda, hogy csupán minden ötödik dolgozó találkozik hetente az ügyvezetővel.

Alternatív foglalkoztatás. A rugalmas munkavégzési formák népszerűsége Magyarországon nagyságrendekkel alacsonyabb, mint az Európai Unió legtöbb országában, holott szerepük számos kutatás és szakértői elemzés szerint jóval gazdaságosabb és sokkal jobb alkalmazkodást tesz lehetővé a gyorsan változó körülményekhez, mint a szokványos formák. Az alternatív foglakoztatási formák elterjedtségét vizsgálva megállapítható, hogy Legjobb Munkahely Felmérésben részt vevő cégek nagy része él ezzel a lehetőséggel azonban ezek a foglalkoztatási formák jellemzően csak a dolgozók kisebb csoportjai számára elérhetők – emelte ki Bakos Réka, a felmérés hazai vezetője.

A fokozatos munkába állást, illetve a fokozatos nyugdíjba vonulás lehetőségét leginkább a több ezer főt foglalkoztató vállalatok biztosítják, azonban egyikük sem nyújt rugalmas munkaidőre lehetőséget. Vállalatmérettől függetlenül az egyik legelterjedtebb megoldás a korlátozottan rugalmas munkaidő biztosítása, leggyakrabban a 250 fő alatti vállalatok élnek ezzel a lehetőséggel. A közepes (250–1000 fő közötti) vállalatoknál leginkább alkalmazott alternatív foglalkoztatási forma az éves munkaidőkeret.

Főváros-vidék. Úgy tűnik, a vidéki és a fővárosi vállalatok munkavállalói hasonlóan vélekednek a cég felső vezetéséről, s abban sincs különbség, hogy legyen szó budapesti vagy vidéki dolgozókról, egyaránt csak a megkérdezettek fele véli úgy, hogy munkájának van értelme és lehetőséget ad az önmegvalósításra. Az igazi különbség abban van, hogy a vidéki cégeknél dolgozók sokkal inkább el tudják képzelni, hogy akár nyugdíjazásukig jelenlegi cégüknél maradnak, míg a budapestiek jobban tudják kezelni a munkájukkal járó stresszt, és elégedettebbek a fizetésükkel. Ezt alátámasztják egyébként tények is, hiszen Budapesten és Pest megyében akár 15-20 százalékkal is magasabb a jövedelme az azonos munkakörben dolgozóknak. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy vidéki kollégáiknál bizakodóbbak a jövőt illetően, többen érzik úgy közülük, hogy a válság ellenére biztosítani tudják saját maguk és családjuk megélhetését.