Újraértelmezett ingatlanszakma

Egy hónap telt el azóta, hogy a CoreNet Global vállalati ingatlanos világszervezet Las Vegas-i konferenciáján az ingatlanszakma közel 1500 meghatározó szereplője összegyűlt és megosztotta egymással egy nagyon nehéz év tapasztalatait, de egyértelmű következtetést még mindig nem lehet levonni a „hogyan tovább”-ra vonatkozóan. Közben a hazai ingatlanszakma is eszmét cserélt egy budapesti konferencián, ahol szintén a nehézségek megoldására kerestek választ. Titkos recepttel itt sem lettünk gazdagabbak, de sok hasonlóság megfigyelhető a globális ingatlanszakma nagyjainak véleménye és a hazai szakma néhány meghatározó elmélete között.

Talán a legegyértelműbb öszszecsengés az összefogásra való felhívás annak érdekében, hogy a szakma egy nagyon nehéz időszakából reális időn belül kilábalhasson. E folyamat sikerességét pedig egyértelműen meghatározhatja az alapvető elvárások újraértelmezése – írta Kalaus Valter, a CoreNet Global tanácsadó cég európai igazgatója.

Utalt rá, hogy a felgyorsult globális gazdaság dübörgő ingatlanpiacait szinte világszerte nagyon alacsony kihasználatlansági ráták és rekordmagasságokba szökő kínálati árak jellemezték két évvel ezelőtt. A fejlesztők nem győzték újabbnál újabb, modernebbnél modernebb épületekkel ellátni a piacokat, amelyek sokszor már az átadás előtt mesés profittal gazdát is cseréltek. A befektetési kedv az ingatlanszakma szinte minden területén óriási volt, rekordszámú tranzakciót könyvelhetettek el a világ meghatározó piacain. A 2007-es év globális GDP-adatait vizsgálva ez nem is volt meglepő.

Ám az üzleti világ még mindig nem talált magára, és azt próbálja értelmezni, mindaz, ami egy-másfél éve történt, hogyan is történhetett meg, és ha már megtörtént, akkor merre található a kifelé vezető út. A globális gazdaság igen jelentős része kapcsolódik az ingatlanszakmához, ezért az esetleges fellendülés elindulásában kulcsfontosságú szerepet játszik, hogy az mikor és milyen módon talál magára. Itt viszont már megoszlanak a vélemények, milyen tényezők alapján mondhatjuk: a „hullámvasút elindult felfelé”.

Az USA ingatlanpiacai egyértelműen meghatározó szerepet játszanak a globális arénában, ezért nem mellékes, milyen stratégiát követnek az ottani meghatározó szereplők. Irreális elvárás lenne akár a 2007-es vagy az azt megelőző évek adatait kiindulási pontnak venni bármiféle jövőbeni összehasonlításhoz, hiszen az már szakmai körökben is elfogadott vélemény, hogy a dotkombuborékhoz hasonlóan az ingatlanszakma is egy nagyon erőteljes és mesterségesen felfokozott növekedési időszakon ment keresztül, amely tovább már nem volt tartható, és a lufi kidurrant.

A kérdés ezek után már csak az: mi lesz az új normatíva, mit nevezhetünk ezek után normál mértékű növekedésnek, hozamelvárásnak, bérleti díjnak? Hogyan tudja a szakma újraértelmezni az elvárásokat, és miként tudja újra megfelelő jelzőkkel ellátni az egyes meghatározó tranzakciókat? Mit lehet és mit kell elfogadnia a befektetőnek, tulajdonosnak vagy felhasználónak? Egy biztos, az ingatlanszakma a közeljövőben nem lesz képes olyan számokkal és adatokkal büszkélkedni, mint a válság kezdetét megelőző években. Lehet, hogy az „új norma” sokkal szerényebb és konzervatívabb elvárást igényel a szakma szereplőitől annak érdekében, hogy ismét olajozott gépezetként működhessen.