A weboldalak mindent tudhatnak rólunk

x+1 – ez a neve az egyik olyan vállalkozásnak, amely az interneten gyűjt adatokat a felhasználókról. Íme egy példa: egy kattintással megállapította Carrie Isaacről, hogy évi 50 ezer dollárból él, fiatal szülő, aki a Wal-Martban vásárol és gyerekfilmeket kölcsönöz. A The Wall Street Journal másokkal is kipróbálta az alkalmazást, amely olykor téved is, de ahhoz elég pontos, hogy a Capital One Financial cég az adatszolgáltatása segítségével döntse el, melyik hitelkártyát ajánlja fel először az ügyfeleknek.

Az x+1 az adatgyűjtés új módszerét alkalmazva szerez ügyfelek. Míg például az Amazon.com csak a saját portálján végrehajtott kattintások alapján tesz vételi ajánlatot az ügyfeleinek, addig az x+1 seregnyi honlapon történő mozgást regisztrál. A felhasználók nevét nem tudja, de egyéni azonosítóval látja el őket, így az adatok összevetésével igen pontos képet rajzolhat az adott személy vásárlási képességéről és ízléséről.

Hogy milyen mértékben alakítja át ez a marketing stratégia a weboldalakat, azt jól mutatja a Demdex cég tevékenysége. Ez a vállalat viselkedési profilokból épít fel adatbázisokat, majd ezek segítségével formálja a weblapokat úgy, hogy az az adott látogatónak legjobban megfeleljen. "Ha valakit kapuzárási pánikkal küzdő férfiként azonosítottak, nem ugyanabban az elbánásban részesül, mint egy fiatal családanya. Az előbbi egy vörös cabriót, az utóbbi egy mikrobuszt lát majd ugyanazon a honlapon" – összegezte a cég működését Randy Nicolau, a Demdex vezére.

Az ügy pikantériája az, hogy az amerikai jogszabályok nem térnek ki arra, hogy internetről szerzett adatok alapján elutasíthatják-e egy ügyfél hitelkérelmét a bankok. Csak annyi biztosított, hogy az illetőnek hozzáférést kell biztosítani minden, a döntés szempontjából fontos adathoz. Vagyis egy pénzintézet elutasíthat egy kölcsönfelvételt azért, mert az adott kliens például internetes kaszinókat látogat.