Véleményt nyilvánítanak a dolgozók

Hosszú évek óta, pontosabban egy évtizede a fizetés és a karrier azok a kérdések, amelyekkel leginkább elégedetlenek vagyunk a munkahelyünkön. Érdekes azonban, hogy míg 2003-ig az előrelépési lehetőségek hiánya fájt a leginkább a magyar munkavállalóknak, addig mára már inkább a fizetés erőfeszítésekhez mért arányossága, illetve főleg aránytalansága jelenti a legnagyobb fejfájást. Nézzük egyesével ezeket a területeket. A Legjobb Munkahely Felmérés keretében a Hewitt évről évre rákérdez arra, hogy mit jelent a munkavállalók számára a karrier.

A megkérdezettek nem meglepő módon elsősorban a fizetés emelkedését várják karrierjük fejlődésétől, ugyanakkor az új ismeretek megszerzését, a szakmai fejlődési lehetőségeket is megjelölte a válaszadók többsége, míg mások irányítása és a több befolyás a legkevésbé fontos szempontok között szerepelt. A szakmai fejlődési lehetőségekkel való elégedettség 2001 óta folyamatosan növekszik, még akkor is, ha a növekedés üteme az elmúlt 2-3 évben kissé lassult.

Az eredmények azt mutatják, hogy érdemes a karrier kérdéskörét tágabban értelmezni, egyértelműen összekötni a fejlődési lehetőségekkel, ez módot ad a vállalati humánszakemberek számára karriermenedzsment-rendszereik fejlesztésére a fizetések egekbe emelése nélkül is. Ha a fizetéssel való elégedettségről beszélünk, közismert, hogy a bérek nominális értéke önmagában nem sokat jelent – valójában a különböző viszonyítási pontoktól mért távolság határozza meg a fizetéssel való elégedettséget. Nemzetközi összehasonlítások alapján a bérekkel való elégedettség tekintetében a magyarok jellemzően a lista végén találhatók, miközben vannak olyan, nálunk alacsonyabb bérszintű országok, ahol elégedettebbek az emberek a fizetésükkel. Azt, hogy a fizetéseknek mennyire nem az abszolút értéke számít, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy például Ausztriában – ahol tudvalevőleg a magyarországinál jóval magasabb az átlagos bérszínvonal – az elégedettség épp csak meghaladja a magyar szintet. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy a konkrét összegnél sokkal fontosabb a kompenzáció teljesítményarányossága, az, hogy a dolgozók érezzék: ha jobban dolgoznak, többet is keresnek, és jobb teljesítményükért el is ismerik őket.

Végül pedig az örökké fájó pontok közé tartozik a magánélet tiszteletben tartása, azaz éppenséggel annak hiánya. Bár globális jelenség: szeretünk arra panaszkodni, hogy túl sokat dolgozunk – mégis elgondolkodtatók a statisztikák. 2008-ig ugyanis tízből csupán négy munkavállaló gondolta, hogy meg tudja teremteni a számára szükséges egyensúlyt, a válság évében ez a szám azonban jelentősen javult. Vajon ez a növekedés a kényszerszerűen csökkentett munkaóráknak, illetve az ezzel párhuzamosan csökkenő béreknek tudható be?

Amennyiben igen, a munkavállalók hány százaléka lenne hajlandó feláldozni fizetésének egy részét több szabadidő fejében, mint ahogy azt egyre több felső vezető is tenné a felmérés tanúsága alapján!? Talán ilyen kompromisszumot nem sok alkalmazott kötne, de a rugalmas munkavégzés lehetősége például sok munkavállaló esetében lehetőséget teremtene a munka/magánélet egyensúly optimális kialakítására. A 2010-es felmérés eredményei felkiáltójelet tesznek az előbbi állítás mögé. Az idén a dolgozók kétharmada nyilatkozott úgy, hogy szükség esetén rugalmasan alakíthatja időbeosztását, azonban csupán minden második megkérdezett érzi, hogy lehetősége van a munkája és a magánélete közötti egyensúly megteremtésére. A számok tehát azt jelzik, hogy az eseti rugalmasság, bár jelentősen megkönnyíti a dolgozók életét, nem egyenlő a jobb munka-magánélet egyensúllyal, így nem is helyettesítheti az alternatív munkavégzés szervezett formáinak kialakítását.

- A hazai munkavállalóknak kevesebb mint a fele vallja, hogy a vállalatáról mint munkahelyről kialakult külső kép összhangban áll személyes tapasztalataival, magyarán: a céghez belépők jellemzően csalódottan tapasztalják, nem azt kapják, amit vártak.

- A munkavállalók mintegy 60 százaléka tudja öszszeegyeztetni a vállalat által képviselt értékeket a személyes értékrendjével.

- Mind a hazánkban működő multinacionális vállalatok vezetői, mind a külföldön magyarokat foglalkoztatók tapasztalatai megegyeznek abban, hogy a magyarok általában jó problémamegoldók.

(A Legjobb Munkahely Felmérés elmúlt tízéves eredményeiből)

- A hazai munkavállalóknak kevesebb mint a fele vallja, hogy a vállalatáról mint munkahelyről kialakult külső kép összhangban áll személyes tapasztalataival, magyarán: a céghez belépők jellemzően csalódottan tapasztalják, nem azt kapják, amit vártak.

- A munkavállalók mintegy 60 százaléka tudja öszszeegyeztetni a vállalat által képviselt értékeket a személyes értékrendjével.

- Mind a hazánkban működő multinacionális vállalatok vezetői, mind a külföldön magyarokat foglalkoztatók tapasztalatai megegyeznek abban, hogy a magyarok általában jó problémamegoldók.

(A Legjobb Munkahely Felmérés elmúlt tízéves eredményeiből) -->