Egyre drágább a svájci óra

A luxusóráknál nem piacfüggő a gyári ár, ezért eddig is az importőrök nyelték le saját hasznuk terhére a magyar és az eurózónás áfaszint közti különbséget. Bécs ugyanis túl közel van, és a prémium termékek minden szegmensében igen erős vásárlóerő-elszívó hatása van Budapesttel szemben. Több mint tíz vállalkozás importál svájci órát, és az első öt hónapban sokkal jobb forgalmat értek el, mint az elmúlt év azonos időszakában. Azóta azonban vége a növekedésnek.

A „boldog békeidőkben”, tavaly őszig svájcban 10-12 százalékkal alacsonyabb volt a luxusórák fogyasztói ára, mint az eurózónában, mégpedig az alpesi ország jóval mérsékeltebb áfaszintje miatt. A frank erősödése következtében viszont ma már hazájában a legdrágább a svájci óra.

A gyártók ez ellen úgy próbáltak küzdeni, hogy az első negyedévben emelték szállítói áraikat, valamint az eurózónában ajánlott fogyasztói árakat, de ezzel a kiigazítással csupán kiegyenlítették Svájc és az eurózóna kiskereskedelmi árait. Azóta viszont szakadatlanul erősödik a frank. Emiatt a gyárak augusztus–szeptember folyamán újabb áremelést hajtanak végre, ami példátlan, hiszen ebben az ágazatban eddig csupán év elején hajtottak végre árkorrekciót.

A legfrissebb iparági adatok még csak a júniusi számokat tartalmazzák. A hatodik hónapban is erős volt az exportbővülés: a 2,716 millió darabos kivitel 20,6 százalékkal haladta meg a tavaly júniusi szintet. Az 1,489 milliárd frankos kiviteli érték azonban csupán 12,3 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban.

Ez az év úgy indult a svájci óraipar számára, hogy a gyárak egyszerűen nem tudták kielégíteni a megrendeléseket. Noha már az elmúlt esztendő tavasza óta folyik a gyártókapacitások bővítése, két hónapja, a bázeli világkiállításon kiderült: egyetlen márka sem számított ilyen erős évkezdetre.

A magas svájci bérszínvonal miatt a helyi cégek már korábban is csak azokon a területeken lehettek versenyképesek a világpiacon, ahol nagyobb hozzáadott értéket lehet elérni – mint például a tudásigényes gyógyszeriparban.

A Neue Zürcher Zeitung cikke szerint jóllehet a magas frankárfolyam jelentősen drágította a kivitelt, a vállalatok exportja ennek ellenére sokáig bámulatosan magas maradt. A tőzsde sokáig nem vett tudomást a fizetőeszköz körüli kiéleződött helyzetről, de május eleje óta csökkennek az exportorientált iparvállalatok részvényárfolyamai. „Ha az üzemi költségek évi 10-15 százalékkal emelkednek, ezt nem lehet újítással, technológiával kiegyenlíteni: a Svájcban előállított termékek nem lesznek versenyképesek a világpiacon” – figyelmeztetett már az év elején Stefan Borgas, a Lonza konszern vezetője.

Így aztán az ipari export júniusban már az előző év júniusihoz viszonyítva 8,2 százalékkal, 15,8 milliárd frankra csökkent – ezzel az idén először mutatkozott gyakorlatilag nulla növekedés az exportstatisztikában. A legnagyobb visszaesés Európában volt: a kivitel júniusban 13,6 százalékkal mérséklődött.

A svájci exportcikkek árai júniusban 10,9 százalékkal emelkedtek. Az importtermékeké viszont a bázishoz képest 5,6 százalékkal csökkent. Az importőrök persze örülnek. Sokan közülük – mindenekelőtt autóimportőrök – az átváltásból származó előnyöket alig adják tovább a fogyasztóknak.

Vizsgálat luxusóragyártók ellen

Az Európai Bizottság vizsgálatot indított több, luxusórák gyártására szakosodott cég ellen, mivel azok a gyanú szerint megsértették a vonatkozó uniós szabályozást azzal, hogy nem biztosítottak alkatrészeket a független kereskedőknek. Az Európai Órások Szövetsége (CEAHR) még 2004-ben nyújtott be panaszt egyes gyártók ellen, mivel azok szerintük 2002 óta kizárólag a saját szerviz- és disztribúciós hálózatukba tartozó cégeket látták el a karbantartáshoz szükséges alkatrészekkel. A panaszt az Európai Bizottság 2008-ban elutasította, 2010 decemberében azonban az Európai Bíróság ezt a döntést megsemmisítette, így most elindulhat a vizsgálat.