A Gazprom által folytatott agresszív terjeszkedési politika, kombinálva a vállalatnál alkalmazott, sokszor nem megfelelő vezetési módszerekkel pontos mása annak, ahogyan Putyin irányítja Oroszországot – írja Anders Aslund, a Peterson Institute for International Economics professzora a The Moscow Timesban.
A szakértő szerint 2001 óta három csoport irányította a Gazpromot: Alekszej Miller jelenlegi vezérigazgató és közgazdász barátai, egy volt KGB-tisztekből álló csoport és a régi Gazprom-alkalmazottak köre. Putyin személyesen is tett azért, hogy a három érdekcsoport közül egyik se nyerjen túl nagy teret és vegye át a vállalat vezetését. Ugyanakkor az elmúlt két évtizedben a Gazprom részesedése az orosz gázpiacon 76 százalékra csökkent. És bár a gázexport tekintetében monopoljoggal rendelkezik, a kivitele csökkent az elmúlt évtizedben. A vállalat stratégia jelenti a gondot: a Gazprom voltaképpen nem csinál mást, mint a világ egyik jelentős gázkészletén ül és azt Szibériából Európa felé exportálja.
Eközben a gázpiac jelentős változáson megy át: a folyékony gáz szerepe egyre nő és megkezdődött a palagáz kitermelése is, ezzel azonban a Gazprom nemigen foglalkozik és továbbra is az olaj árához köti a gázárat a hosszú távú szerződésekben. 2009-ig a Gazprom Türkmenisztánból egészítette ki a gázkészleteit, ekkor azonban gyakorlatilag elzárta a csapot, a türkmének pedig Kínának adják el a felesleges gázt. És miközben a volt szovjet tagköztársaságok önállóan szereznek piacot saját gázkészleteiknek, a Gazprom nem fékezheti meg sem a szintén állami Rosznyeftet, sem a magánkézben lévő orosz Novateket. Aslund szerint a vállalat fő terve, hogy szükségtelen gázvezetékeket építsen, amelyek kilométerenként számítva kétszer, háromszor drágábbak, mint más projektek. Az orosz taktika része az is, hogy megpróbálják kiszorítani az országból a külföldi riválisokat és a gázvezeték projektben szintén részt vevő konszernek (GdF Suez, ENI, BASF, Ruhrgas) is fenntartással fogadják a Gazprom terveit.
Tavaly a Gazprom 50 milliárd dollárnyi tőkét fektetett be, ennek 70 százaléka a szakértők szerint gyakorlatilag fölösleges. A tavalyi évben a szerző számításai szerint összesen 40 milliárd dollárra rúgott az elpazarolt vagy korrupcióra fordított pénzek összege, ami csaknem megegyezik a Gazprom 44,7 milliárd dolláros tavalyi nettó profitjával. Nem véletlen, hogy a piac a Petrobras és az Exxon Mobil értékének mindössze harmadára becsüli a Gazpromot, a cég ezt azzal próbálja ellensúlyozni, hogy várhatóan 3-ról 6,5 milliárd dollárra emeli az osztalékként kifizetett összeget. A szerző végül leszögezi: ha Putyin valóban fel akarná számolni a korrupciót, akkor azzal kellene kezdenie, hogy elbocsátja az általa kinevezett Gazprom-menedzsereket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.