Tömegesen indulhatnak külföldre az építészmérnökök is

Az év eddigi hónapjai keservesen teltek az építőipar számára, a május különösen nagy próbatételt jelentett az ágazatnak. Az évek óta tartó vészes sebességű zuhanás tovább folytatódott, éves alapon 15,2 százalékkal esett a termelés. Az első öt hónapot vizsgálva sem örömteli a helyzet, 10,8 százalékos esést rögzített a statisztikai hivatal az előző évi hasonló időszakhoz képest. Áprilishoz viszonyítva 4,0 százalékos a csökkenés.

A szakma cégeinek nagy részét tömörítő szervezetet, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségét (ÉVOSZ) meglepetésként érte a durva májusi adat. Mint Koji László alelnök lapunknak elmondta, korábbi prognózisuk szerint az idén 8–10 százalékos lehet a visszaesés. Az év első hónapjaiban ez az előrejelzés helyénvalónak látszott, kicsit fékeződött a zuhanás; ehhez képest arculcsapás a májusi mélyrepülés.

Látszólag kedvezőnek tűnhet, hogy az építési munkákra májusban kötött új szerződések volumene közel harmadával haladta meg az egy évvel ezelőttit. Az épületépítési megrendelések volumene ugyan csak csekély mértékben nőtt, ám az egyéb építmények építésére kötötteké csaknem a felével emelkedett a tavaly májusihoz viszonyítva. A KSH elemzése szerint a növekedést a 2011. májusi alacsony bázis mellett a korábbi hónapokhoz hasonlóan a kommunális beruházásokra, vasút- és útfelújításra kötött szerződések eredményezték. Összességében is nőtt a szerződésállomány, május végén szűk 3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

Mindez azonban nem nyugtatja meg a szakértőket: az ÉVOSZ tapasztalatai szerint ugyanis egyre nő azon esetek száma, amikor ugyan létezik érvényes szerződés, ám végül a munkából nem lesz semmi. Óvatos becslés szerint a megkötött szerződések 18–20 százaléka sohasem valósul meg. Az ÉVOSZ alelnöke szerint ennek legfőbb oka a finanszírozás hiánya. Főleg a közbeszerzési eljárásokat kifogásolják a szakemberek. Nehézkes, időigényes az uniós források lehívása, s gyakran hiányzik a kellő önerő. A fontos megrendelők közé tartoznak az önkormányzatok, ám közülük egyre többen kínlódnak forrásgondokkal. Az építőiparnak pedig olyan alacsony a jövedelmezősége, hogy saját maga nem tudja finanszírozni a beruházások elindítását.

Legkevésbé a lakásépítő cégek tudnak ilyen körülmények között megkapaszkodni a piacon – mondta Koji László, aki szerint év végére ez a szegmens – 2006-hoz képest – elveszíti piacának 75 százalékát. Az építési ágazat teljesítményének minden 1 százalékos csökkenése 1200–1500 fő leépítésével jár együtt. Így az év végére csaknem 15 ezren esnek ki az iparágból. És most már nem csak a szakképzetlenek kerülnek a kapun kívülre, egyre nagyobb számban kénytelenek a cégek azoktól a mérnökeiktől, jól képzett szakembereiktől is megválni, akiket az utolsó percig igyekeztek megőrizni. Így vélhetően ők is külföldre vándorolnak munkáért, miközben itthon ezer sebből vérzik a szakképzési rendszer, amit egyelőre jótékonyan elfed a recesszió.

Kihullanak

Az Opten adatai szerint az első fél évben 2366 felszámolási eljárást indítottak építőipari cégekkel szemben, 13 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Egyre több azon cégek száma, amelyeknél a korábbi végelszámolást felszámolás követi. A céginformációs társaság adatai szerint tavaly az első fél évben az összesen felszámolt 1746 építőipari vállalkozásból 731-nél (mintegy 40 százaléknál) előzte meg végelszámolás a fizetésképtelenségi eljárást. Erre a fél évre ez az arány 66 százalékra nőtt.