Lemondhatunk a nagy erőműépítésekről

Egymás után kerültek fiókba a néhány éve még lendülettel tervezett, magyarországi nagyerőmű-beruházások. Egyedül talán még az Alpiq csepeli gázüzemű blokkjának van még esélye arra, hogy belátható időn belül megépítsék, bár ott is csak annyi a biztos, hogy megvan a régi blokk bontási terve. Szakértők a nem eléggé kiszámítható politikai környezettel, a rossz vagy nem is létező hitellehetőségekkel, a gázárak miatt drága áramtermelésünkkel, az olcsó és növekvő importtal magyarázzák, hogy ma nem érdemes Magyarországon nagyerőművet építeni. Pedig nagy erőműveink átlagos életkora 23 év körüli, hatásfoka 35 százalék körüli, a magas nettó import pedig sérülékennyé teszi áramkereskedelmünket.
Stróbl Alajos, a Pöyry-Erőterv rendszerirányítási főmérnöke szerint mégis túlzás kongatni a vészharangot.

Egyrészt – mint a Világgazdaságnak hangsúlyozta – az erőműépítésekről nem tettek le a beruházók, csak kivárják, mikor érdemes munkához látniuk. Most semmiképpen. Az ország közel 10 ezer megawattnyi beépített kapacitásából napközben jelenleg mindössze 4500 megawattra van igény, s az esti csúcskereslet idején is csak 5900 megawattra. Októberben az ország áramigényének háromnegyedét két erőmű, a paksi és a mátrai is ki tudta elégíteni, miközben magas hatásfokú, fiatal gönyűi és a Dunamenti Erőmű nemrég felújított 3. blokkja csak mintegy 15 százalékon termelt. Egyelőre az áramigény bővülése sem indokolja a kapacitásbővítést, sőt: az év első 8 hónapjában újabb 1 százalékkal esett a villamos energia iránti kereslet.

A szakember túlzónak tartja a magas import miatti kereskedői aggodalmakat is. „Tavaly 15-16 százalék volt az ország nettó villamosenergia-behozatala, ami az idén felmehet 17 százalékra, de a 90-es években volt már 30 százalékos is” – mondta. Elutasította feltevésünket is, hogy a nagy behozatal a Mavirnak nehezen kezelhető feladatot, az országnak pedig ellátásbiztonsági kockázatot jelenthet. Magyarázata szerint az ország áramtermelői és felhasználói által létesített 90 úgynevezett mérlegkör vezetői olyan menetrendeket ad le a rendszerirányítónak, amely alapján annak csak a (az importot és az exportot is tartalmazó) menetrendtől való eltéréseket kell kezelnie. Az országban pedig bőven van azonnal beindítható gázturbina is, és a nagyobb munkára fogható az említett Dunamenti és a gönyűi blokk. Akár még az AES már leállított két erőműve is beindítható némi idő alatt. A megawattóránként 16 euró körüli végfelhasználói árak is az európai átlag körül mozognak Magyarországon. Bulgáriában az ár 8 euró körüli, Dániában 28 euró.

Hasonlóan vélekedett Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. A kft. felmérése szerint ebben az évtizedben semmi szükség új, hazai nagyerőmű építésére. Belső tartalékaink óriásiak: erőműparkunk kapacitásainak 25 százaléka kihasználatlan, s még akkor is maradna 5-10 százaléknyi kapacitásfölöslegünk, ha saját termelésből elégítenénk ki a teljes hazai áramigényt. A behozatalra – amely esetenként elérte a 30 százalékot is –, nem az igények, hanem a rossz hatásfokkal, drágán termelő erőműveink miatt van szükség. A kutató szerint nagyobb piaci lehetőséget kellene kapnia az 59 százalékos hatásfokú gönyűi erőműnek és az 57 százalékos hatásfokú dunamenti 3-as blokknak, amelyek ismeretei szerint jórészt 5-10 százalékos kihasználtsággal működnek. A GKI előrejelzése szerint 2015-ig nem bővül a hazai áramkereslet, de 2020-ig sem nagyon. „A probléma tehát nem az, hogy lesz-e elég áramunk, hanem, hogy mitől lesz versenyképes a termelés” – mutatott rá Hegedűs Miklós.

Az erőműépítések későbbre csúsztatása érzékenyen érinti az arra szakosodott tervezőket, kivitelezőket. „Cégünk tisztában van a kedvezőtlen helyzettel, ezért az egyéb erőművi szolgáltatásokra, például a karbantartásra összpontosítunk” – válaszolt a Világgazdaságnak Dale A. Martin, a Siemens Magyarország vezérigazgatója. Cége kapott volna megbízást a Mol-CEZ páros által a Dunai Finomító (Dufi) területén építendő, 850 megawattos erőmű építésére. Ebben a szegmensben, sőt, a biomassza-üzemű piacon sincs most megbízása a Pi-Hun Kft.-nek, amely jelenleg főként külföldön vállal tervezői munkát Mokos Gusztáv ügyvezető igazgatótól kapott tájékoztatás szerint.

A hagyományosnál sokkal drágább, megújulóalapú energiatermelés versenyképessé tételéhez óriási támogatásra lenne szükség – de nincs is rá költségvetési pénz Hegedűs Miklós szerint –, miközben e beruházások megtérülési ideje nagyon hosszú. Ezért a kutató nem is számít arra, hogy belátható időn belül bevezetnék a terület új támogatási rendszerét, a Metárt. Politikailag ugyanakkor nem vállalható, hogy nem fogjuk teljesíteni a megújuló energiatermelés növelésére vonatkozó, uniós vállalásunkat, főleg, hogy zöldenergia-előállításunk az idén még 1 százalékkal esett is a kapcsolt energiatermelés támogatásának beszűkülése és az erőművi fatüzelés betiltása miatt. Hegedűs Miklós hozzáette: az EU sem fogja teljesíteni a tervet.

Paks kicsit más történet

Nincs döntés az egyébként is több év múlva indítandó  paksi bővítésről sem. A GKI Energiakutató szerint elég lenne csak a következő évtized elején hozzálátni, s úgy üzembe helyezni, hogy az új blokkok minél rövidebb ideig működjenek a leállítandókkal párhuzamosan. Paksot az energiaszakma „stratégiai jelentőségűként”, azaz úgy tartja számon, hogy megvalósításakor nem a gazdasági megfontolások az elsődlegesek. Mindazonáltal, mint az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. minapi sajtótájékoztatóján elhangzott, az energiastratégiát megalapozó számítások szerint 2030-ig 30 százalékkal nő az ország áramigénye. Az addig elöregedő, leállítandó hagyományos erőművek kapacitását is pótolni kell az ország ellátásbiztonságának érdekében. A beruházás kapcsán számos finanszírozási módot vizsgálnak.