INA: veszít-veszít helyzet

A horvát kormánynak az INA nagyjából 1,4 milliárd eurót (416 milliárd forintot) kellene fizetnie a Molnak, ha kivásárolná a magyar olajcégnek az INA-ban lévő, közel 50 százalékát, amennyiben más megoldás nem lenne az INA irányításáról folyó vitának. Ebbe az irányba terelné az eseményeket „adott esetben” a magyar kormány is, ám ez a megoldás a horvátoknak extra teher, a Molnak extra veszteség lenne. A veszít-veszít helyzet helyett a fő csapásiránynak még mindig az tűnik, hogy dűlőre kell jutni az INA irányításáról. Mindazonáltal a Mol készül az esetleges eladásra – így a horvát állammal való tárgyalásra is – tulajdonosa, a magyar állam tegnapi kérésére. Ám jelezte: ha így döntene, a horvát félnek már nem lenne elővásárlási joga, mert megszegte a részvényesi megállapodást.

Horvát részről elsősorban azért vonnák meg a Moltól az INA menedzsment jogait, mert szerintük a magyar társaság nem fektet elég pénzt horvátországi leányvállalatába, nem fejleszti annak létesítményeit. Más lenne a helyzet, ha a társaságot nem Magyarországról irányítanák, az ötfős igazgatóságban nem három, a kilenc fős felügyelő-bizottságban pedig nem öt Mol-küldött lenne.
Ráadásul eleve úgy vélik – sőt, a bírósági vád szerint már állítják –, hogy a Mol jogszerűtlenül, egy tízmillió eurós vesztegetéssel vehette át az INA irányítását. E váddal, és az ennek nyomán kiadott körözéssel és elfogadóparanccsal a horvát állam a magyar kormány szerint túllépett egy határt: jogi úton történő nyomásgyakorlást vet be az INA irányításáról másfél éve folyó vitába.

Az irányítási jog átadásáról szóló részvényei részvényesi megállapodás 2009 februárjában született, miután – Hernádi Zsolt korábbi nyilatkozata szerint – a válság miatt az INA technikailag majdnem csődbe ment, összeomlását csak a Mol pénzügyi segítségével lehetett megelőzni. Ennek az volt a feltétele, hogy a Mol irányíthassa az INA-t, és a horvát állam visszavásárolja a cég gáz üzletágat, ez utóbbi máig nem teljesült.

Az INA átalakítása megindult, de a folyamatot a Mol panaszai szerint fékezték a horvát hatóságok által állított adminisztratív akadályok. Az INA finomítói üzletágába így is évi átlagban ötször több befektetés került az elmúlt nyolc évben, mint a 2003-as privatizációja előtti nyolc évben. Az INA, amióta a Mol irányítja, évente átlagosan 110 milliárd forintnyi beruházást hajtott végre, a 2012-2015-ös stratégiája pedig 20 milliárd kunás (709 milliárd forintos) fejlesztést tartalmaz.
Bár a magyar kormány csak most avatkozott az ügybe, Orbán Viktor miniszterelnök már egy éve közölte: „naivság azt gondolni, egy ilyen csúf gazdasági vita nincs hatással a politikai kapcsolatokra is.” Slavko Linic horvát pénzügyminiszter nemrég arra figyelmeztette az INA igazgatóságát (a Molt), hogy háborút kockáztat Horvátországgal.

Mástól ment másnak a pénz

A vád szerint Hernádi Zsolt két ciprusi cégen keresztül fizette le Ivo Sanader akkori horvát miniszterelnököt. Robert Jezic koronatanú szerint azért érkezett a cégéhez, a svájci Xenoplasthoz ötmillió euró, hogy azt továbbküldje Sanadernek. Ugyanazon a tárgyaláson Fazakas Imre, a Hangarn Oil vezérigazgatója azt mondta, hogy az ötmillió eurót az ő és orosz üzlettársa, Mihail Gucerijev ciprusi cégei, a Hangarn Oil és a Ceroma utalták, és nem Sanadernek szánva, hanem kifejezetten Jezicnek egy ingatlanért, és üzleti lobbiért. Előzőleg hasonlóan vallott Gucerijev Budapesten. A másik ötmillióról nincs hír.