Vízdíj: a MEKH-nél a labda

Egységesedő és az eddiginél alacsonyabb víztarifákra számíthat a lakosság. Megszűnhetnek azok az egyenlőtlenségek, amelyek abból adódnak, hogy a háztartásokat ma még eltérő költségek, ezért eltérő árak mellett lehet vízzel ellátni. Csökkenni fog a lakosságnak a közműszolgáltatások igénybe vétele miatt kiadása is. A víziközmű-szolgáltatás díjait a MEKH javaslatának figyelembevételével hirdeti majd ki rendeletben a miniszter. A javaslat kidolgozása tart.

A tarifák kiegyenlítése és csökkentése azonban keresztfinanszírozáshoz vezethet, és nem fogják tükrözni a tényleges költségeket. Márpedig nem fogják. Felvetésünkre ugyanis a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kommunikációs főosztályán hangsúlyozták, hogy a víziközmű törvényben kiemelt szerepe van a szolidaritás elve érvényesítésének. Eszerint társadalmi léptékben hasznos és támogatandó az az árképzés, amely a szolgáltatás díjaira ható eltérő adottságokat részben vagy egészben kiegyenlíti és célja, hogy a kedvezőtlen költségszint mellett működtethető víziközmű-rendszerrel rendelkező településeken kedvezőbb áron nyújtson víziközmű-szolgáltatást. A tervezett intézkedés emellett biztosítja az alaptörvényben rögzített, az egészséges ivóvízhez való jogot.

Az egységes tarifák mellett azonban kevesebbet takaríthatnak meg az egyébként is kevesebbet fogyasztó, kis jövedelmű háztartások. Kifejezetten éppen azok járhatnak jól, akik – ahogyan más javakból is – vízből is többet használnak. (Az olcsóbb medence-fűtés mellé most olcsóbb vizet is kaphatnak.) A sokak szerint valódi megoldás, vagyis a rászorultság alapú támogatás bevezetése évtizedek óta várat magára. Erre adott válaszában az NFM kiállt az egységes tarifák mellett, mert a rezsicsökkentésben a magyar lakosság egésze érintett. A rezsicsökkentés eredményeinek megtartása mellett a kormány kiemelt célja a kiszámítható közszolgáltatások és az ellátásbiztonság megteremtése, fenntartása és a szükséges jogi háttér biztosítása. Az is cél, hogy az egységes díjképzési rendszer előnyei a lakosság minél szélesebb körében érvényesüljenek.

Abba az irányba viszont vezethet út a kapott tájékoztatás szerint, hogy ha már egységesek lesznek a tarifák, akkor minél kevesebb, vagy akár csak egyetlen cég végezze a víziközmű szolgáltatást. A vonatkozó törvény szerint ugyanis ez év végéig legalább 100 ezer, míg 2016. december 31-ig 150 ezer felhasználói egyenértékkel kell rendelkezniük a víziközmű-szolgáltatóknak.

Az integráció tehát a megfelelő módon zajlik és 2017-re fejeződik be. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, és a jövőbeli pozitív visszacsatolások esetén az NFM szerint érdemes lesz megvizsgálni a további integráció lehetőségét is.

Magasabb tarifa, kisebb fogyasztás

Dániában 1993–2004 között 54 százalékkal nőttek a városi vízdíjak, ezalatt az egy lakosra jutó felhasználás 20 százalékkal napi 125 literre esett, ez majdnem a legalacsonyabb szint az OECD országokban az Eurobarométer 2012-es tanulmánya szerint. Magyarországon a KSH adatai alapján 2012-ben 94,25 liter volt az egy főre jutó vízfogyasztás. Csehországban 40 százalékkal esett a vízigény a piaci tarifák 1990-es bevezetése óta. A tanulmány szerint a kisjövedelmű háztartásokat csak elviselhető víztarifákkal szabad terhelni, de a mesterségesen alacsonyan tartott ár miatt a szolgáltató elmaradhat a szükséges fejlesztésekkel.