Bírálják az Európai Unió zöldítési rendszerét

Magyarország július végén teljesítette a bejelentés első fordulóját, amelynek értelmében a termelőknek három zöldítési gyakorlatot kell végezniük: a növénytermesztés diverzifikálását, az állandó gyepterületek fenntartását, valamint a 15 hektár fölötti szántón a területük 5 százalékának megfelelő kiterjedésű ökológiai célterület fenntartását.

A program azonban megosztotta az uniós agrártársadalmat, az egyik vitatott passzusa szerint a zöldítés egy vagy több követelménye alól mentesülhetnek azok a termelők, akik azzal egyenértékű gyakorlatot folytatnak, például a biogazdák, vagy a döntően gyepgazdálkodással foglalkozók. Az egyenértékű gyakorlatokat a szaktárca ismeri el. „Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) a zöldítése nem váltotta be a korábbi ígéreteket” – nyilatkozták szakértők a Science tudományos folyóiratnak.

Érvelésük szerint az intenzív mezőgazdasági művelés – a teljes európai költségvetés közel 40 százaléka irányul különféle mezőgazdasági kiadásokra – pusztítja az élőhelyeket, veszélyezteti az ökoszisztémát, és fajok tucatjainak eltűnését okozza, ezzel pedig veszélybe sodorja az európai élelmiszer-biztonságot. A szakemberek arról is írnak: sajnálatosan általános az a törekvés, hogy a zöldítéssel kapcsolatos szabályozások rugalmas alkalmazására hivatkozva könnyítéseket vezetnek be. Így a reform eredeti tartalma elvész, és a mezőgazdasági támogatások környezeti hozzáadott értéke erősen megkérdőjelezhető. Pedig a mezőgazdasági biodiverzitás csökkenése Európa nyugati felén mára – több helyen – kritikus mértéket öltött, és a folyamatok hazánkban is érzékelhetők.