Nyomják a Déli Áramlatot

A Déli Áramlatban érdekelt legtöbb ország kitart a projekt mellett a komoly ellenérvek dacára is. Az orosz hátterű és irányítású gázvezeték-építés szerződései több ponton is ütköznek az uniós előírásokkal, ezek megbeszélését pedig Brüsszel jegelte az orosz-ukrán konfliktus miatt. A fő probléma az a Déli Áramlattal, hogy azonos lenne a földgáz szállítója és a gázvezeték tulajdonosa, hogy a vezetéket nem használhatnák harmadik felek, de az uniós illetékeseknek a gáz hosszú távú árképzésének módja sem tetszik.

Viszont a vezeték megoldást kínál a térségnek arra az esetre, ha leállna az Ukrajnán keresztüli import. Erről épp ma szavaz az ukrán parlament. (Orosz források szerint Németország igyekszik lebeszélni Kijevet a tervről.) Orbán Viktor miniszterelnök bő két hónapja Belgrádban kijelentette, hogy senki sem veheti el tőlünk a jogot, hogy gondoskodjunk az energiaellátásunk biztonságáról.

Még előtte, tavasszal visszalépett a projektbe a Déli Áramlattól korábban eltávolodott Ausztria, amelynek baumgarteni gázközpontja 2016 derekától évi 30 milliárd köbméter orosz gázt vár Magyarországon keresztül, ahol Ausztria visszatérése miatt le kellett porolni egy korábbi nyomvonaltervet. Gerhard Roiss, az OMV vezérigazgatója a napokban azt közölte a Financial Times-szal, hogy a Déli Áramlat megvalósítását nem érinti az orosz-ukrán feszültség miatt megromlott orosz-nyugati kapcsolat, és „senki nem mondhatja, hogy ne építs gázvezetéket, ez minden országnak nemzeti joga”.

Törökország is újból fantáziát lát a csőben. A napokban nem csak megadta a környezetvédelmi engedélyt, hogy a vezeték áthaladhasson a Fekete-tengernek a török különleges gazdasági övezethez tartozó vizein, de a Natural Gas Europe szerint azt is felajánlotta, hogy a Déli Áramlat Törökországot is átszelheti, ha Bulgária elutasítaná, hogy a vezeték a partjainál érje el a szárazföldet.

Ehhez hasonló állt a több évvel ezelőtti, eredeti tervben is, de a török és az orosz fél nem tudott megállapodni. Törökország jól járna, mert térségi gázközponttá fejlődhetne. A napokban Olaszország miniszterelnöke, Matteo Renzi a beruházásért való összefogásra buzdította az érintett országokat, külügyminisztere pedig ellenezte az Oroszországot sújtó energiaipari szankciókat, mondván, veszélybe sodorhatják a közös projekteket. (Az elmúlt években megugrott Olaszország orosz gáz- és olajimportja, és több közös vállalkozásuk is indult a területen.)

Alekszandar Vucsics szerb miniszterelnök is kijelentette, hogy országa nem fogad el ultimátumot az Oroszországgal való kapcsolatai alakításáról, a szomszédos Montenegró pedig gazdasági miniszterén, Vlagyimir Kavaricsen keresztül tette közzé, hogy csatlakozna a Déli Áramlathoz. Montenegró előzőleg az Ión-Adria Vezetéket, azaz a TAP-Tanap rendszer nyugat-balkáni leágazását támogatta.

Vitatott árformula

A Gazproméhoz hasonló, hosszú távú gázszerződés árképletet használnak az európai eladók (jellemzően a norvégok) is. A formula nem a saját találmányuk, hanem a nekik hitelező, nyugati (főként európai) bankoké. Ez utóbbiak értelemszerűen csak olyan beruházáshoz, vásárláshoz adnak pénzt, amelyek garantáltan megtérülnek. A garantált megtérülés feltétele például a gáz megfelelő eladási ára és az úgynevezett take or pay szerződés, amely szerint – meglehetősen rugalmas feltételek mellett, de a megrendelt tételt akkor is ki kell fizetni, ha azt nem veszik át.