Ki viseli Paks II. költségeit?

Nehezen kezelhető teher lesz a költségvetés számára a két új paksi blokk építése azon tanulmány szerint, amelyet az Energiaklub ismertetett. A Romhányi Balázs által készített számítás egyrészt abból indul ki, hogy a kiadásokat főként azokra kell terhelni, akik a beruházás idején adóznak, vagy közpénzhez jutnak.

Így, mivel a paksi beruházás költsége a GDP 10 százalékát teszi ki, az adósságráta 2024-re megcélzott, 70 százalék körüli szintjének elérése akkora feladat lenne, mintha ekkorra a rátát 60 százalékra kellene csökkenteni. Most 80 százalék körül állunk. Romhányi Balázs ezért úgy kalkulál, hogy a paksi beruházás idejére meg kell teremteni egy 3000 milliárd forintos költségvetési mozgásteret – figyelembe véve az államadósság-csökkentési terveket is –, vagyis már a projekt indításakor be kell vezetni egy nagyjából 450 milliárd forintos egyenlegjavító intézkedés-csomagot.

Kérdés, minek a terhére. A kormány által választott megoldástól függően megawattóránként 50-60, 80, szélső esetben 200 eurós áramár mellett térülhet meg a beruházás. Most 35-40 eurón állnak, és nem tudni, merre tartanak. A Regionális Energiakutató Központ 80 eurós ár mellett feltételez 4 százalékos megtérülést.

A lapunk által megkérdezett további szakértők új szempontokra is felhívták, figyelmet, illetve részben eltérően értékelik a beruházás hatásait.
Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató igazgatója szerint a 3000 milliárd forintos költségkeret eleve tarthatatlan, mert a beépítendő berendezések nagy része import, így egyre többe kerülnek a forint gyengülése miatt. E hatáson nem enyhít a megcélzott hazai beszállítási arány sem, hiszen a hasznosítható képességeink messze elmaradnak a szükségestől. Növeli a kiadásokat a 4 százalékos országkockázati felár is, ami Csehország esetében csak 1 százalékos.

Hárfás Zsolt, az AtomenergiaInfó szakértője viszont lapunknak a beruházás GDP-növelő, munkahely-teremtő hatását, az iparnak kínált beszállítási lehetőségeit sorolta. "Az előzetes számításaim alapján a jelenlegi hazai feltételekkel, műszaki, gazdasági és hitelparaméterekkel számolva teljes üzemidőre vonatkoztatva közel 17 Ft/kWh összes önköltséget (állandó és változó költségek) kapunk. Fontos azonban kiemelni, hogy a hitellel kapcsolatos költségek nem fognak beépülni az új blokkok által termelt villamosenergia-árba. A 21 éves hiteltörlesztési időszakot követően pedig elkövetkezik a beruházás „39 éves aranyvége” hiszen ekkor már csak közel 9 Ft/kWh (mai árakon számolva) maradhat az új blokkok működésével kapcsolatos összes költség" – közölte lapunkkal.

Bár vele szemben a GKI 28-30 forintos termelői árat lát szükségesnek a megtérüléshez, de Hegedűs Miklósnak egyúttal az is meggyőződése, hogy az áram piaci ára nőni fog.

„A mostani árak válságárak, ezek mellett az európai tőzsdei energiacégek elveszítették értékük kétharmadát, többségük veszteséges. Ezért az áramtermelés közép- és hosszabb távon csak a érdemi áremelkedés mellett folytatódhat. Az árakat az uniós környezetvédelmi elvárásoknak való megfelelés miatti beruházások is növelni fogják” – mutatott rá Hegedűs Miklós.

Szénerőművek és komparatív hátrányok

Hárfás Zsolt az idővel kieső erőművi kapacitások pótlásával és környezetvédelmi okokkal is érvelt a paksi bővítés mellett. Rámutatott, hogy a németországi „zöld” fordulat az atom- és a gázerőművek leállításával a lakossági árak növekedését és a szénalapú áramtermelés részarányának 43 százalékra való ugrását is hozta. Hegedűs Miklós szerint, mivel Magyarországnak az energiatermelésben nincs komparatív előnye, kiemelten fontos az energia minél hatékonyabb, értékteremtőbb felhasználása. Az ipar fajlagosan az átlagosnál kétszer, az IT-szektornál ötször több energiát igényel.