Praktikus terepkombi a Subarutól

A Subaru a 90-es évek közepén élesztette újra az emelt kombi témáját, és azóta is állandó része a kínálatnak az Outback nevű modell (egy időben lépcsős hátú felépítménnyel is), amely egyébként a Legacy modellsorozat megkoronázása volt. A múlt idő használata azért helyénvaló, mert Európában aktuálisan nem forgalmazzák a Legacy típust.

Szokás szerint inkább közúti autóról van szó, hiába a 20 centis hasmagasság és a fényezetlen fekete védőburkolat az alsó lemezeken, a 2745 mm-es tengelytávolság és az utcai mintázatú abroncsok elég hamar véget vetnek a kalandozásnak. Közúton ellenben a boxermotor miatt alacsonyan lévő tömegközéppontnak köszönhetően a műfajban megszokottnál nagyobb kanyarsebességet tudunk elérni, a felfüggesztés hangolása japános viszonylatban a kényelmesebbek közé tartozik, abszolút értelemben azért vannak nála komfortosabban rugózó vetélytársak is a piacon. Jó a közvetlen kormányzás, a fékek is hatásosak, a „raliélményt” a tesztautóba konfigurált fokozatmentes automatikus váltó árnyalta csak.

A 2,0 literes boxerdízel a soros négyhengereseknél finomabban, de nem feltétlenül csendesebben jár. A fokozatmentes automatikus váltó egyedüli baja, hogy a mérnökök megpróbálták hagyományos auto­matikus váltónak programozni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem teljesen CVT-szerűen működik, hanem fokozatokat (szűk fordulatszám-tartományokat) kapcsol. Minden bizonnyal az volt ezzel a cél, hogy a lassú indulást kiküszöböljék, csak sajnos átestek a ló túloldalára: a gázpedál legapróbb érintésére a szokásos kúszás helyett rögtön viszonylag nagy tempóval kezd el gurulni az Outback, dugóban araszolva így állandóan a féken tartja a lábát az ember. Az érzésre nyúlós, valójában csak szokatlan hangélménnyel kísért CVT-váltós viselkedés sztrádatempónál jelentkezik, városban és országúton jól muzsikál a szerkezet.

Még tovább növelték az előző generációnál is tágasnak számító belső tér méretét, az anyagminőség is sokat javult, és rengeteg hasznos kiegészítővel lehet rendelni. A tesztautóban például gumi csomagtértálca volt, de rendelhető 1 kajak, 3 kerékpár vagy 4 illetve 6 pár síléc szállítását lehetővé tevő tartó is – még jó, hogy egyébként 5 személyes az utastér… Az érintőképernyős navigáció kezelését az nehezíti, hogy a képernyő melletti gombok nem külön kapcsolók, hanem megcélzandó részek egy sík felületen – menet közben le kell venni a tekintetet az útról. Azonban ekkor is marad egy pár előre figyelő szem, hiszen a Subaru itt is a sztereókemarát használó EyeSight aktív biztonsági berendezését használja. Egy kicsit talán túlságosan is ideges a rendszer, azaz már nagyon előre jelzi az előttünk haladó autó érzékelését, egyébként a teszt időszaka alatt sikerült elkerülni a veszélyes helyzeteket, így az elektronika beavatkozását is.

Ne hagyják magukat félrevezetni a számítógép által, amíg az autó ragaszkodott ahhoz, hogy 7,5 l/100 km-es gázolajfogyasztással haladt, a tankolás alapján ennél alacsonyabb, 7,0 l/100 km-es érték jött ki. Ez nem rossz adat egy ekkora méretű és teljesítményű, összkerékhajtású és automata váltós szabadidő-autótól. Vételárát tekintve amúgy az árkategória felső részén helyezkedik el a Subaru Outback.

Összegzés

Még mindig egyedülálló műszaki tartalommal rendelkezik a Subaru Outback. Árban és tudásban ott van, mint a főbb vetélytársak, csak épp nem sokan tudnak a létezéséről. Pedig egy remekül vezethető, tágas belsejű autót szalasztanak el.