Erős licitharcok voltak a Nagyházinál
A Nagyházi Galéria szokás szerint kismesterek kamarajellegű festményárverésével, valamint néprajzi anyaggal kezdte meg az őszi árveréseit. A festmények közt a legmagasabb árat K. Spányi Béla Alkonyi táj című festménye érte el: 140 ezerről indulva 400 ezer forintért kelt el. Az első nap végén a képeket követő bútorkínálatban egy 18. századi osztrák, háromfiókos intarziás komódért fizették a legtöbbet, 600 ezer forintot, ez a kezdő ár két és félszerese volt. A másik magasabb árú bútortétel egy nyolcdarabos, tálalószekrényből, asztalból és székekből álló harmincas évekbeli intarziás díszítésű ebédlőgarnitúra volt, ezért 460 ezer forintot fizettek.
Ahogy a Nagyházinál lenni szokott, most is a ház egyik erősségét jelentő néprajzi nap vonzott több érdeklődőt. Rögtön az árverés elején felverték egy 18. századi felvidéki ónmázas fajanszbokály árát 24 ezerről 130 ezer forintra, egy 19. századi ószombati ónmázas olajoskorsó 34 ezres induló árát 170 ezerre, egy holicsi tál 14 ezres kezdő árát pedig 190 ezer forintra tornászták fel. A 18–19. századi ónmázas fajansztárgyak sikersorozata töretlenül folytatódott: a kicsit is kiemelkedő darabokra mindig sokan licitáltak, egy olyan tányért például, amely készítője jelzését és nevét is viselte, 38 ezres kezdő ár után 200 ezer forintért szerzett meg valaki.
A licitharcok az üvegeknél is folytatódtak, egy zománccal festett, 18. század közepéről való erdélyi hutaüveg palack ára 75 ezerről 200 ezerre nőtt. A faszobrok közt egy keresztre feszített Krisztust ábrázoló nyugat-magyarországi szobor sérült volta dacára 28 ezer helyett 150 ezerért cserélt gazdát. Nagy volt a küzdelem az erdélyi réz gyertyakoppintókért is, 18–22 ezer forintos induló áruk rendre 100–110 ezres leütésekre módosult. Kiemelkedő pályát járt be egy Tordáról való 19. századi angyalos címeres kupa: kezdő árának tízszeresén, 460 ezer forintnál koppant a kalapács. Az „Igyunk már a zangyalát” feliratos, szintén tordai kulacsért 280 ezer forintot adtak, ez a hétszeresére emelkedett. Volt egy 19. századi pálinkafőző, ami duplázott, így alakult ki 140 ezer forintos leütési ára. A Deák Ferencet ábrázoló mázas cserép csúcsdíszért 320 ezer forintot adtak, ez is duplája a kezdő árának.
A hartai festett bútorok is keresett darabok, most sem volt másképp, 140–190–220 ezres leütési áruk négy-ötszörös áremelkedést jelent a kikiáltáshoz képest.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.