A METI-énél olcsóbb gáza is volt az MVM Partnernek

Kiderült, honnan vásárolta annak a mintegy egymilliárd köbméter földgáznak a nagy részét az MVM Partner (MVMP) 2011 és 2014. között, amennyivel a korábban nyilvánosságra hozott beszerzéseinél többet adott el az érintett időszakban, de amiről a nyárig az ezt előíró bírósági ítélet ellenére sem adott ki adatokat.

A hiányzó szerződéseket az MVMP és partnere, a MET csoport gázügyleteit firtató, Tóth Bertalan szocialista képviselő kérte ki, és kapta meg. Érdeklődését az keltette fel, hogy tavaly valaki (üzleti titkokat is sértve) közzétette az interneten a két társaság gázszerződéseit. Ezekből - a szerződéseket értékelők szerint - az derül ki, hogy az állami és a magánkézben lévő társaság együttműködése miatt az államot kár érte, mert az MVMP árelőnyről mondott le partnere javára, így az üzlet nyereségének meghatározó része nem nála, hanem a MET-nél csapódott le. (A MET ezt cáfolta, és úgy tudjuk, bizonyos üzletei elvesztése miatt be is perelte Tóth Bertalant.)

A most „megtalált”, 900 millió köbméter (tehát nem a teljes, hiányzó mennyiségű) gáz szerződéseiből az látható, hogy az állami társaság minden olyan tételhez, amelyet nem a METI-től (a MET csoporthoz tartozó Mol Energy Trade Internationaltól) szerzett be, olcsóbban jutott, mint amennyiért a METI eladott neki. Az MVMP a BP Gas Marketing Ltd-től, az RWE-től, a Mercuria Energy Trading SA-tól és egy híján a Vitol SA-s mennyiségekkel saját maga kereskedett tovább, ezek egyébként a METI-től beszerzettnél jóval kisebbek voltak. A külföldön vett gáznak "csak" a METI-től származó legnagyobb részét, és a Vitol SA-tól vásárolt egyik tételét adta el a hazai MET-nek, így ezeknek az üzleteknek a haszna az utóbbi társaságnál csapódhatott le.

A 900 millió köbméter gázhoz az MVMP köbméterenként átlagosan 4,5-13 forinttal jutott olcsóbban, mint amennyiért az érintett időszakokban a MET csoport földgázát segítette a magyar piacra. Mindebből az következhet, hogy a társaság 50-60 milliárd forint árelőnyről mondott le a MET csoporttal a nyugat felőli importot lehetővé tévő HAG kapacitás hasznosítására vonatkozó ügyletekkel. (A Világgazdaságnak mindazonáltal nincs információja arról, hogy ez utóbbi tételeket az MVMP kinek és hol adta el.)

A most nyilvánosságra került ügy csak egy kiegészítő részlete a „nagy gázmutyiként” elhíresült történetnek, amelyet korábban elsősorban a 444.hu és az Index taglalt. A kiindulópont az volt, hogy a kapcsolt (áramot és hőt egyszerre előállító) energiatermelés támogatásának 2011-es megvonása után olcsó gázhoz kellett juttatni a távhőcégeket, hogy el lehessen kerülni a 30-40 százalékos tarifaemelést. A szabályozás ezért arra utasította az MVMP-t, hogy a biztonsági tárolóban lévő, alacsonyabb árú gázból adjon el 585 millió köbmétert az érintett társaságoknak. Ám a vonatkozó rendelet az évnek abban a szakaszában jelent meg, amikor a vállalatok már leszerződtek a következő gázévre szükséges mennyiségre. Emiatt sokak szerint már az is kérdéses, hogy a döntéshozó valóban hozzá akarta-e juttatni a távhőtermelőket az olcsó gázhoz. Igaz, a termelők a másik segítséget, az e célra kitalált kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási díj bevételét megkapták.

A tárolóból kivett gáz viszont rövid időre az MVMP nyakán maradt. A gáz sorsa egy ideig kérdéses volt. Bár híre ment, hogy a MET megvette, és maga kereskedett vele, de ezt a társaság cáfolta. Állítása szerint a mennyiségnek mindössze a 2,6 százaléka került hozzá, aukción. Előbb azonban Németh Lászlóné fejlesztési miniszter, majd utódja, Seszták Miklós is nyilatkozott arról, hogy az előbbinél jóval több gázt vásárolt a MET.
Még érdekesebbek a tárolóból kivett gáz visszapótlásának körülményei. Egyrészt, mert nem világos, hogy visszapótlást segítő szabályokat hozó állam – mint az MVMP tulajdonosa – miért nem szorította rá ténylegesen a társaságot a kivett tétel olcsó gázzal való visszapótlására.  Az is érthetetlen, hogy miért adott az MVMP-nek e célra tender nélkül évi 2,9 milliárd köbméternyi importkapacitást a HAG-on, ha annak csak 585 millió köbmétert kellett volna pótolnia. (E kapacitás egyébként e nyár óta már nem áll az MVMP rendelkezésére.)  A legfontosabb, hogy miért hunyt szemet afelett, hogy az MVMP nem az olcsón vett gáz behozatalára és visszapótlására használta a HAG-ot, hanem arra, hogy a külföldön a METI-től megvett mennyiségeket a sajátjaként behozza, majd itt rögtön eladja a gázt a MET-nek. Ezzel lényegében egy más célra elkülönített importkapacitást engedett át partnerének. Megtehette mindezt az állami vállalat a tulajdonosa jóváhagyása nélkül?

Az MVMP-MET együttműködés ellen formai érv is szólt. Az MVM alapszabálya szerint a társaság nem szerződhet offshore céggel. Márpedig a Mol Energiakereskedőből MET-té átnevezett cég végső tulajdonosaihoz részben offshore vállalkozásokon keresztül vezetnek a szálak. Igaz, a MET honlapján olvasható a csoport végső tulajdonosainak a neve, tulajdoni hányaduk nagysága, és szerepel a már egy ideje csoport tulajdonosi hálója is. (Mol 40 százalék, Lakatos Benjámin 24,67 százalék, Ilja Trubinkon 12,665 százalék, Nagy György 12,665 százalék, Garancsi István 10 százalék.)

Újabb részletek

A Népszabadság számításai szerint az MVM 2011-2012-ben a Vitol nevű kereskedőtől mega­joule-onként átlag két forintért vásárolta a gázt, addig a METI-től több mint ötször annyit vett 20 százalékkal drágábban. Az MVM más nyugati partnereinek egy évvel későbbi gázeladási átlagára egyaránt 2 forint 50 fillérre jön ki; a METI-től ezalatt másfélszer több és hét százalékkal drágább gáz került az MVM-hez. 2013-2014-ben a Garancsi-féle cég csak hat százalékkal árult drágábban a többieknél, de az MVM ezúttal közel háromszor több gázt vett tőlük, mint a többiektől.

Világgazdaság Online-->