A zuhanás éve

A nyersanyagtermelőknek idén két nagy ellenségük volt, a kereslet és a kínálat, ehhez csatlakozott harmadikként a dollár, amely további 9 százalékot erősödött a devizakosárral szemben. Az euró-dollár árfolyam az év eleji 1,20-ról 1,10 alá süllyedt, és nyomás alatt tartotta a többségében dollárban jegyzett áruféleségek árát. Miközben a még korábban elhatározott kapacitásbővítések miatt a különböző nyersanyagok termelése magas szinten maradt, a fő felvevőpiacon, Kínában folytatódott a gazdaság átállása: a nyersanyagigényes exportvezérelt növekedés helyett egyre inkább a belső fogyasztás és főként a szolgáltatások vették át a szerepet, vagyis a nyersanyagkereslet csökkent. Ráadásul Kína is több területen felfuttatta mostanra a termelését, például finomított olajtermékekből maga is exportálni kezdett, ami zavart okozott az amúgy is túlkínálatos piacon.

A legnagyobb figyelem az olaj újabb zuhanását övezte, az energiahordozó a 2014 végi 56 dollárról 38 dollárra esett, vagyis 32 százalékkal értékelődött le. Ez a Brent típusú olajra vonatkozik, az amerikai WTI már eleve alacsonyabbról indult. Mostanra a korábban a tíz dollárt is meghaladó különbözet a két típus között elolvadt, miután az Egyesült Államok év végén engedélyezte az olajexportot, és a várhatóan idén belépő iráni olaj elsődleges célpiaca is Európa lehet. A zuhanás üteme kisebb volt, mint 2014-ben, amikor 110-ről 56 dollárra esett, vagyis feleződött a jegyzés, mégis a CRB árupiaci indexen belül az energiahordozók voltak a legrosszabban teljesítő komponens. Az ok továbbra is a túlkínálat, a szaúdiak vezette OPEC továbbra sem hajlandó a kitermelés visszafogására az árak stabilizálása érdekében. Ősszel, a fogyasztás szokásos mérséklődésével párhuzamosan egyre inkább megteltek a tárolók, a felesleg raktározására egyre kevesebb a lehetőség. Ez lehet az elsődleges oka, hogy az év utolsó három hónapjában 50-ről 38 dollárra zuhant a hordónkénti ár.

A második leggyengébben teljesítő komponens az ipari fémek voltak, talán itt a legközvetlenebb a kapcsolat a kínai gazdaság lassulásával és átalakulásával. A réz 2014 végéhez képest 26 százalékkal lett olcsóbb, a vasérc ára 44 százalékot zuhant, és jelenleg valamivel 40 dollár fölött mozog a tonnánkénti azonnali ár. Kína felhasználása már két éve csökken, a piaci szereplők pedig a Reuters felmérése szerint arra számítanak, hogy 2016-ban 30 dollár alatti árakat is láthatunk.

Lefelé csorgott a nemesfémek ára is, az aranyba fektetők számára azonban nem 2015 volt a kemény év, hanem 2013, amikor 1700-ról 1200 dollárra esett az unciánkénti ár. A nemesfém idei gyengülése 9 százalékot tett ki (1190 dollárról 1076 dollárra), ami megegyezik a dollár erősödésének mértékével, vagyis számos más devizában nem lett olcsóbb a nemesfém, ahogy már 2014-ben sem.

Elemzők között egyre elterjedtebb nézet, hogy csak egy nagy katarzis, egy jelentős nyersanyagtermelő cég vagy ország kapitulációja hozhatja el a fordulatot. A nagy nyersanyag-kitermelő és -kereskedő cégek már hosszú évek óta a túlélésért küzdenek, ami meg is látszik a Glencore (–69%), vagy a BHP Billiton (–43%) részvényárfolyamán, eddig azonban sikerült talpon maradniuk. A brazil reál 33, a dél-afrikai rand 24 százalékos vagy az orosz rubel 14 százalékos idei zuhanása is elsősorban az árupiacok mélyrepüléséhez köthető, mint ahogy 2015 egyik figyelemre méltó piaci jelensége, a magas kamatozású vállalati kötvények árfolyamesése is összefügg vele, mivel ezek kibocsátói között szép számmal vannak olajkitermelők és bányavállalatok.