Nem csak Óbudán vezethetik be a giccsadót

„Azt, hogy minden egyes házra egy művészeti zsűri megmondja, hogy giccses-e vagy sem, az szerintem képtelenség” – nyilatkozta Szohr Gábor tájépítész, az Újirány csoport alapító tagja. Nemrég lett ismert, hogy Óbuda-Békásmegyer önkormányzata új helyi adófajta bevezetésével szeretné elérni, hogy azt követően se épülhessenek a kerületi szabályozással össze nem egyeztethető lakóépületek, hogy a kormány a 300 négyzetméter hasznos alapterületű új lakóépületek esetében megszüntette az engedélyeztetési eljárást és bejelentési kötelezettségre változtatta. Ilyen építkezések esetében kizárólag csak akkor utasítható el a bejelentés, ha például nem tartják be az adott területre vonatkozó beépítettség mértékét, vagy a megengedett építménymagasságot. A kormány a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) miatt azzal a szándékkal egyszerűsítette az eljárást, hogy az új lakóházak, lakóépületek építéséhez kötődő adminisztrációs terheket enyhítsék

Az építésügyi szakemberek jelentős részének mindez nem nagyon tetszett. Sorra fogalmazták meg az aggályaikat a hazai építési kultúrával kapcsolatban. Szerintük a legnagyobb veszélyforrás, amely az utcakép esztétikai megbontása felé mutat az épületek tömegformálásával és színezésével kapcsolatos. Mindezek tekintetében lényegében szabaddá vált a pálya a magánépíttetők előtt.

A giccsadó hatálya alá (akár már áprilistól) azok az épületek tartoznak majd, amelyek bár a főbb építési előírásoknak megfelelnek, ám a helyi, egyedi övezeti és településképi előírásokat nem veszik figyelembe, és így megbontanák egy adott utcakép esztétikai egységét, hangulatát. Az adót nem vagyoni típusú adóként vezetnék be, mértékét a kerületi szabályoktól való eltérés adja majd. Az adó éves mértéke várhatóan 500 000 forint lesz beruházásonként. Szakértők szerint nem Óbuda-Békásmegyer lesz az egyetlen önkormányzat, amely megpróbálja valamilyen módon megakadályozni, hogy csiricsárévá váljanak a települési utcaképek.

Szohr Gábor szerint a giccs az ipari forradalom „találmánya”, az emberek hiányérzetére reagált. „Először arra gondolunk, hogy a szarvas iszik a patakparton kép, az giccses szokott lenni – mondja a tájépítész. – Az építészetben viszont legtöbbször azt szokták giccsesnek nevezni, ami nem oda való. Bár a boltív egy szerkezeti megoldás, de sokszor díszítő elemnek használják, és lehet ez is giccs. Az időtől és a helytől is függ, hogy mit nevezünk giccsnek. Ha elmegyünk egy skandináv országba, akkor ott eléggé visszafogottak a házak, viszont a hosszú sötét napok miatt nagyon színesek. Még Stockholm középkori negyedében is egymás mellett állnak a sárga, piros és zöld épületek. Közép-Európában általában fehérek vagy sárgák voltak a házak. Ha megmaradt ez a tájkép, egy önkormányzat a településkép védelmében előírhatja, hogy mik azok a megengedett színek, amelyeket a településen vagy az adott utcában lehet használni” – mondta lapunknak az építész. Az esetek döntő többségében azonban nem szépelgésről van szó. Például sok helyen vannak előkertek, amelyeknek többek között az is a funkciója, hogy zöldebb legyen az utcakép. Ha valaki egyből az utcafrontra épít egy házat, az megváltoztatja az adott utca jellegét. Csökken a kertvárosias, vidékies hangulat, tolakodóbbá, városiasabbá fog válni az utcakép. Szohr inkább így értelmezné a giccses házakra vonatkozó szabályokat, minden ház zsűris értékelését képtelenségnek nevezve.