Egyre több a munkahely az USA-ban

Ellentmondásokkal teli, de végkicsengésükben mégis inkább kedvező adatok jelentek meg a múlt hét utolsó kereskedési napján az Egyesült Államokban és az eurózónában, bár a számoknak igazán csak a Wall Street örült, ahol április első napján élénken kapaszkodtak feljebb az indexek. Az amerikai foglalkoztatási helyzetről megjelent statisztikai közlemény hozta lázba a befektetőket, mert az állásteremtési folyamat üteme meghaladja a várakozásokat, ám a részletek alátámasztják Janet Yellen jegybankelnök óvatos kamatpolitikáját is.

Márciusban a vártnál több, 215 ezer új munkahelyet töltöttek be a magán- és közszférában, a februári 245 ezer után, s ez igen jó ütemnek számít. Ám minthogy többen léptek be a munkaerőpiacra abban a reményben, hogy találnak is állást, a munkanélküliségi ráta öt százalékra kapaszkodott vissza 4,9 százalékról. A tényleges ráta azonban 9,7 százalékos, s szintén kissé emelkedő, miután sokan csak részmunkaidőben dolgoznak, bár teljes állást szeretnének. Az aktivitási ráta ugyanakkor elérte a 63 százalékot, két éve a legmagasabb szintet. Bátorító, hogy a bérek éves szinten 2,3 százalékkal növekedtek, a februárban mért ütemnél valamivel gyorsabban.

Az állások zöme az egészségügyben, a kiskereskedelemben, a vendéglátásban jött létre, míg a feldolgozóiparban 29 ezer munkahely szűnt meg. A jegybank is felülvizsgálta korábbi adatait, s a módosítás szerint az ipari termelés 2011 és 2014 között évi 2,5 százalékkal bővült, viszont tavaly 1,5 százalékkal csökkent. A Michigani Egyetem üzleti hangulati indexe romlott, viszont az Institute for Supply Ma­nagement indexe azt jelzi, a feldolgozóipar hét hónap után ismét erőre kap. Ezt támasztotta alá a Markit beszerzésimenedzser-indexe is, amely 51,1-re kúszott fel, de a cég elemzése szerint az első negyedév a tavalyi első három hónaphoz hasonlóan gyengén sikerült.

Az eurózónában 51,2-ről 51,6-ra emelkedett a Markit indexe márciusban, de az első negyedévben az ágazat csak 0,2 százalékkal bővülhetett, mert Németország majdnem, Franciaország ténylegesen visszaesett a pangás állapotába, ahogy az exportkilátások romlottak. Igazán jól Írország, Spanyolország, Olaszország teljesít az eurózóna perifériáján, a magországok közé sorolható tagállamok közül pedig Ausztria és Hollandia. Ez önmagában is nagy kihívás az EKB-nak, ám a helyzet ennél súlyosabb, ugyanis a termelői árak aggasztó iramban csökkennek, különösen Németországban és Franciaországban, vagyis erőteljes a deflációs nyomás.