Tovább drágult a 4-es metró

Már bő két éve jár a 4-es metró, a Budapest eddigi legnagyobb, 452 milliárd forint keretösszegű beruházása körüli perek java azonban még hátravan. A metróalagutat fúró Bamco (a Strabag–Hídépítő-páros közös formációja) legutóbb a múlt héten nyert jogerősen egy 10,37 millió eurós bankgarancia-lehívás miatt indított perben a Budapesti Közlekedési Zrt.-vel szemben. A megrendelő a lehívást a Bamco késedelme miatt keletkezett kötelezettségeivel indokolta. Utóbbi pedig ezt olyan alapon vitatta, hogy az alagút átadás-átvétele 2011-ben megtörtént, ezt követően a főváros cége csak jótállási, szavatossági igények miatt hívhatta volna le szabályosan a bankgaranciát. Ilyesmiről nem volt szó, mégis leemelték az összeget, mégpedig 2013-ban.

A három éve folyó jogvitában szépen nőttek a járulékos költségek: a 8 százalékkal ketyegő eurókamat és az ügyvédi költség durván 800 millió forint többletkiadást jelent a fővárosnak, ami a konkrét ügyben vitatott összeg negyede. Összesen mintegy négymilliárd forintot kell tehát most kifizetni. A számla valószínűleg tovább duzzad, a Bamco összes követelése ugyanis mintegy 30 milliárd forint, ebből az elmúlt két évben a bíróság 27 millió eurót (8,2 milliárd forintot) ítélt meg neki, és a perek nagyobb része még hátravan. A fizetnivalót gyarapítják a metróépítés kapcsán keletkezett követelések kezelésével foglalkozó műszaki és jogi tanácsadóknak fizetett díjak. A fővárosnak dolgozó Perenyei és Társa Ügyvédi Iroda, illetve a MetroConsult Kft. 1,6-1,6 milliárd forinttal szerepelt a metróprojekt szerződéseinek összesítő listáján tavaly.

A főváros a 4-es metró összköltségvetéséből 67,5 milliárd forintot különített el még 2012-ben a kivitelezőkkel folytatott vitás ügyekre, ennyire becsülték a vállalkozói követelések maximális összegét. A jogviták sorozata ugyanis kezdettől kódolva volt a rendszerbe, ahogy ezt már a 2010-ben elkészült számvevőszéki jelentés is rögzítette. A területek és az építési engedélyek megszerzésének késése miatt több mint féléves csúszással indult az alagútfúrás, ezért dőlt az összes szerződés határideje. A teljes káoszban a megrendelő a szerződéses határidő csúszása miatt kötbért, a kivitelezők pedig a megrendelői mulasztás miatt kártérítést követelhetnek. A nagy kivitelezők többségével igyekezett peren kívül megegyezni a főváros, már csak azért is, hogy határidőre elkészüljön a beruházás, ne vesszen el az uniós támogatás. Ebbe a sorba illik az egyezség a metrókocsikat szállító Alstommal, vagy az alku az áramellátást, a biztonsági és a kommunikációs rendszert szolgáltató Siemensszel, amelynek végén a 70 millió eurós követelésből 30 millió maradt, a Swietelsky 22 milliárd forintos követelését pedig 10 milliárd alá szorították. Az alagútépítő azonban nem került fel a listára. A fővárosi metróprojekt-igazgatóság ezt korábban a „jelentős érdekkülönbségekkel” indokolta, a piacon viszont úgy tudták, hogy a Strabag-vezér hiába kezdeményezett, a főváros elzárkózott az érdemi tárgyalásoktól.