Bernát András: A táj konfigurációja

A napokban nyílt a Paksi Képtárban a Törökszentmiklóson 1957-ben született festőművész eddigi pályáját átfogóan bemutató kiállítás.

Bernát András, a hazai újfestészet egyik meghatározó alakja a 80-as években kevés motívumból felépülő sötét tónusú képeket festett, ezeket később lüktetően absztrakt felületek váltották fel. „Bernát András a 2000-es évek közepén is azt a Turner festészetében és a francia posztimpresszionisták hagyományaiban gyökerező, a fényhez mint a természet metaforájához már-már panteisztikusan kötődő absztrakciót folytatta, melynek alapmotívumát a viszonylag kis felületről kiáradó, végtelenbe futó, plasztikus hullámok, gyűrődések, ráncok gomolygása adja. […] Örvénylő, kavargó erők dúlnak a kereten belül, ám a korlátot, a vászon határait nem hágják át, csak jelzik a kitörés irányait” – írja Hajdu István a kiállításhoz kapcsolódóan a következő hetekben megjelenő, Bernát András – A táj konfigurációja című könyvében.

Festményei első pillantásra egyik arcukat mutatják, monokrómnak vagy homogénnek tűnhetnek. A megvilágítástól, a fények visszatükröződésétől, a néző helyzetének változásaitól újabb és újabb formák, mozdulatok, struktúrák bomlanak ki képein. A festékhez kevert fémpor és a finoman vegyített színek, az ecsetmozgások hullámzása, dinamikája teszi többarcúvá képeit.

Bernát munkái számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben megtalálhatók. A mostani paksi tárlat közel száz festményén keresztül mutatja be eddigi munkásságának állomásait.

A kiállítás június 25-ig látható Pakson.