Százmilliárd dollárnyi tőkét vonna be Irán az olajiparba

Az Irán elleni nemzetközi szankciók tavaly januári feloldása után megszületett legnagyobb energetikai szerződésre került pecsét hétfőn Teheránban. A francia Total és a Kínai Nemzeti Olajtársaság (CNPC) bevásárolta magát a világ legnagyobb földgáztartalékait rejtő déli Pars offshore szénhidrogénmező feltárását végző projekttársaságba. A 4,8 milliárd dolláros értékűre becsült ügylet révén a Totalnak 50,1, a CNPC-nek 30, míg az iráni állami Petropars olajcégnek 19,9 százalékos részesedése lesz a projektcégben. Az együttműködési szerződést húsz évre kötötték meg a felek, a Total képviselői szerint különösen kedvező feltételek mellett.

Nem véletlen, hogy a Total árfolyama 1,8 százalékkal erősödött, mire megszáradt a tinta a szerződésen. A franciák gyakorlatilag visszatérnek a helyszínre, ahonnan az iráni atomprogram miatt elrendelt nemzetközi szankciók miatt 2009-ben kellett távozniuk. Most az első fázisban egymilliárd dollár értékben végeznek kutatásokat a déli Pars-mezőn. A tervek szerint a gázkitermelés 2021-ben indulhat meg, s a felszínre hozott energiahordozót Irán belső piacán értékesítik. A CNPC sem új szereplő Iránban: 2004 óta van jelen olajipari szolgáltatásaival. A kínaiak 2006-ban szereztek jogot arra, hogy kutatófúrásokat mélyítsenek a tengeren – írja a Bloomberg.

Irán rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított földgáztartalékával, melynek mennyiségét a BP 33 ezermilliárd köbméterre becsüli. A déli Pars-mezőn a katariakkal osztoznak. A perzsa állam emellett a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének harmadik legerősebb tagja, olajtermelését tavaly 33 százalékkal tudta növelni. Az embargó évei alatt az olaj- és gázipari infrastruktúra jelentősen leromlott, ezért Teherán most szakmai befektetők bevonásával próbálja modernizálni az ágazatot.

Az amerikai olajtársaságok számára Irán gyakorlatilag tiltott zónának számít a két ország közötti, ma is feszült politikai viszony miatt, ám ez a többi nagy olajtársaságot aligha zavarja. A franciák és a kínaiak mellett a Shell, az olasz Eni, az orosz Lukoil és társai is szívesen látott vendégek, persze azzal a kikötéssel, hogy a szaktudás mellett pénzt is hozzanak magukkal. Nem is keveset, hiszen nagyjából százmilliárd dolláros tőkeinjekciót kell befecskendezniük az ágazatba ahhoz, hogy a 2020-ra kijelölt cél, nevezetesen a napi egymillió hordóval megnövelt olajtermelés feltételei adottak legyenek.

Ehhez Irán régi és megbízható partnere, India is hozzátenné a magáét. Velük egy 11 milliárd dollár értékű üzleten dolgoznak. Narendra Kumar Verma, az indiai nemzeti olajtársaság külföldi befektetésekért felelős vezetője hétfőn jelentette be, hogy egy hazai tagokból álló konzorcium ekkora összeget szánna az iráni Farzad-B mező feltárására, az infrastruktúra kiépítésére és a nyersanyag Indiába szállítására. Irán India második legnagyobb olajexportőrének számít. A CNBC ugyanakkor utal arra, hogy az óriásüzletet a még fennálló nemzetközi korlátozások miatt nehezen lehet nyélbe ütni, s Amerika sem örül majd az indiai–iráni kapcsolatok szorosabbra fűzésének.