Jókora lavinát indíthat a Green-ügy

A Green Holidays csődje kapcsán felmerült, hogy a bankkártyával fizető károsultak igénybe vehetik-e a bankkártyatársaságok kártyás visszatérítés (chargeback) szolgáltatását. Ez az eljárás eredetileg a kártyatulajdonosokat védi az egyedi – főként az online vásárlásokhoz kapcsolódó – nem vagy hibás teljesítés esetén. Ilyenkor – a teljesítés meghiúsulása vagy a hibás teljesítés igazolásával – a kártyakibocsátó bankjuknál kezdeményezhetik az érintett fizetési tranzakció visszavonását és a kifizetett összeg visszatérítését. Az eljárás nem automatikus, részletes vizsgálattal jár minden esetben, és általában két-három hónapig tart. A szóban forgó összeget a bank jellemzően azonnal továbbigényli a bepanaszolt eladó/szolgáltató kártyaelfogadó bankjánál, amely a követelés összegét inkasszálja az eladótól/szolgáltatótól.

Ugyanakkor – miként 2012-ben a Malév-csőd rámutatott – utazási szolgáltatásnál sok esetben nem a szolgáltatónál, hanem egy közvetítő cégnél történik a fizetés. Akkor a repülőjegyet ügynökként értékesítő utazási irodák tömegénél inkasszáltak a kártyaelfogadó bankok a náluk panaszt tevő utasok „megbízásából”. Az érintett társaságok jelezték: ők a repülőjegy árát továbbutalták a Malévnak, nekik az ügyletből csak szerény jutalékbevételük volt. Az egyik repülőjegy-értékesítő cég pert is nyert a vele szemben inkasszót alkalmazó bank ellen.

Innentől tehát a pénzintézetek is óvatosabbak lettek, különösen azután, hogy kiderült, még a „bombabiztos” ügyletek esetében sem alkalmas a nemzetközi bankkártyatársaságok által előírt szabályozás a magyar jogszabályi környezetben. Az Aeroviva csődjekor a társaság elfogadó bankja a chargeback szolgáltatás alapján nagy összegben utalt vissza befizetett előlegeket a pórul járt utasoknak, ám a társaság kaucióbiztosítását kezelő QBE vitatta ennek jogszerűségét. A bíróság döntése szerint az elfogadó banknak – hiába fizetett ki az ügyfeleknek 100 százalékot – csak ugyanolyan megtérülés (41 százalék) jár a biztosítótól, mint a többi károsultnak. A fennmaradó kiutalt összeg tehát az elfogadó bank vesztesége volt.

A Green Holidays ügyében még összetettebb a kép: maga a Green nem is rendelkezett bankkártya-elfogadással, ám az útjait értékesítő kisebb irodák egy része igen. Ők azonban – hasonlóan a Malév-ügyhöz – csak jutalékbevételt realizáltak az értékesített utakon. Most közel 200 iroda felett lebeghet Damoklész kardjaként, hogy a chargeback miatt a kártyaelfogadó bankjuk inkasszóz olyan összegeket, amelyekkel ők már nem rendelkeznek, mivel azokat szerződésszerűen még azt megelőzően továbbutalták a Green Holidaysnek, mielőtt az megszüntette tevékenységét. Ez pedig utazásközvetítők tömeges csődjéhez vezethet, de utazásszervezők is bajba kerülhetnek értékesítési hálózat híján – figyelmeztet Molnár Judit, a Magyar Utazási Irodák Szövetségének alelnöke.

Az üzleti logika szerint is roppant furcsa lenne, hogy az egyedi nemteljesítésre szolgáló bankkártya-biztosíték a csődkockázat kezelésére szolgáljon, hiszen akkor minden egyes kártyás fizetést biztosító cég működését folyamatosan vizsgálni kellene a kihelyezett POS fenntartásához. Ráadásul a közvetített szolgáltatásoknál nem is igazán használható a „kártyás visszaigénylés”, hiszen a pénz beszedője és a szolgáltatásban hibázó vállalkozás nem azonos. A szakértők szerint jogszabályi megoldást kellene találni a kérdésben. Már csak azért is, mert enélkül a bankok – a többletkockázat miatt – vonakodhatnak majd a közvetített szerződéseket nyújtó szolgáltatóknál bankkártya-terminálokat elhelyezni. Már csak azért is, mert nincs nyilvántartás arról, hogy melyik közvetítő mely irodák útjait közvetíti. Ráadásul az inkasszótól tartó más kereskedők körében is alaposan megcsappanhat az érdeklődés a bankkártyás fizetéssel szemben, márpedig a szakminisztérium és a jegybank kimondott célja egyértelműen az elektronikus fizetési forgalom bővítése. Ezt szolgálja egyebek között a POS-terminálok telepítésének az NGM által a napokban meghirdetett második köre is.