Újra tömegek nyaralnak a török riviérán

A görög pénzügyi válság idején a magyarokat nemcsak a hódoltság miatt szerető, hanem távoli rokonnak gondoló törökök tudatosan „feküdtek” rá az idegenforgalomra, nem eredménytelenül. Majd a Törökországban nem ritka terrortámadások, főleg a 2016. júniusi isztambuli reptéri incidens, és kivált az orosz gép lelövése miatti feszült helyzet a magyarokat (is) távol tartotta az országtól.

A látványosan visszaeső törökországi forgalmat jelölik meg sokan az idén nyáron bezárt Green csoport csődjének egyik okozójaként is. Mindeközben budapesti és törökországi forrásaink egybehangzóan állítják, hogy a túlvállalás önmagában nem vezethetett a több mint 2 millió eurós törökországi és az 500 ezret meghaladó észak-ciprusi kifizetetlen számlákhoz, amelyekkel a helyi partnereknek tartozott a Magyarországon bejegyzett utazási iroda.

A Green-ügy ellenére a magyar utazási irodák nincsenek indexen Törökországban, már csak azért sem, mert többségük évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a desztinációban. A stabil kapcsolatokat pedig a törökök is értékelik – még akkor is, ha jól látszik rajtuk, hogy pillanatok alatt tudnak alkalmazkodni a változásokhoz. És ezt nem csak abban lehet lemérni, hogy a világmárkák legújabb modelljeinek másolatai szinte azonnal megjelennek a helyi bazárokban…

A robbantások és főleg az orosz utasok elmaradása miatt a tengerparton gombamód növő elitszállodák tulajdonosai nem tehettek mást, mint hogy a házakat megnyitották a helyi turisták előtt is – de a török vendégek a külföldi turistáknál lényegesen magasabb áron foglalhattak csak szobát ezekben a négy-öt csillagos szállodákban. A helyieknek is megtetszett az ellátás, s innentől már nem igazán lehet visszafogni a belföldi turizmust sem, így a ma Törökországba látogató utas a szállodákon belül is láthat fejkendős vagy burkinis hölgyvendégeket a tengerparton meg a medencéknél, és gyakran hallhat török beszédet, nem csak a hotel dolgozóitól.

Sőt, a személyzet körében is számottevő változások láthatók. Egyrészt rengeteg fiatal orosz vállal munkát a szállodákban vagy a bárban recepciósként. Ez nagyban segít a soha nem látott mértékben visszatérő orosz vendégek kiszolgálásában, azzal kapcsolatban ugyanakkor megoszlik a vélemény, hogy érdemi segítséget jelentenek-e ezek a dolgozók a más országból érkezett utasok számára. A törökök a korábbi évek német áradata miatt még mindig inkább németül, semmint angolul beszélnek, e tekintetben tehát jó szolgálatot tesznek az orosz idénymunkások. Ugyanakkor komoly gondot jelent, hogy ezeknek a fiataloknak sincs érdemi tapasztalatuk a vendéglátás területén.

Márpedig ez jelenti a fő gondot ma a török turizmusban. A tengerparton évente százszámra épülő gigantikus szállodakomplexumok óriási munkaerőigénnyel jelentkeznek, s noha ennek kielégítése első ránézésre nem jelenthet gondot egy olyan, immár 80 milliós országban, ahol a lakosság fele 28 év alatti (a 14 éven aluliak aránya 2016-ban 23,7 százalék volt), a tapasztalat bizony egyre inkább hiánycikk errefelé. A szállodai bárokban így nem ritka, hogy 16-18 éves, vélhetően nyári munkán lévő fiatalok mérik ki az alkoholos tartalmú italokat az all inclusive vendégeknek.

A szállodák alapos igénybevételnek vannak kitéve, ráadásul megérzik az árbevétel-csökkenést és a vendégkör változását is. Korábban sem volt ritka, hogy a szezon végére kopott, néhol pecsétes szőnyegeken járt a vendég, most viszont néhány helyen már az elmaradt éves karbantartások nyomai is visszaköszönnek. Az egyre erősebb verseny mellékhatása: a pénzesebb turisták bizony az újabb házakat látogatják és oda viszik a nagy bevételt, a régieknek így alacsonyabb szegmens felé kell fordulniuk, vagy komoly fejlesztésekbe kezdeniük – de erre nem minden tulajdonosnak van pénze.

A több éve visszajárók arra is esküsznek, hogy az ételek minősége is romlott, ám ezt az egyszerű utazó nem veszi észre, miközben a hosszan sorakozó ételmelegítők között rója felfedezőútját. A török konyha ízletes, változatos, az édességkínálat pedig pazar. Ami pedig a minőséget illeti, nos itt is az ár/érték arány az iránymutató: ma ugyanúgy ötcsillagos házként üzemelhet Törökországban egy luxus- és egy „sima” turistaszálló. Ugyanakkor a foglalási árakban általában megmutatkozik a különbség: egyhetes tartózkodást utazással, transzferrel meg lehet úszni 700-1000 euróból is, a nívósabb szállodáknál ugyanakkor a heti all inclusive ellátás önmagában 1400-1800 euróba kerülhet személyenként.