Lábtérből sincs hiány a nem éppen konzervatív Civicben

A négyajtós változatnak visszafogottabb hátsót rajzoltak, pont olyat, amilyenre a vásárlóközönségnek szüksége van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne friss a forma, a hosszan lejtő hátsó üveg és a kis csomagtérfedél miatt nem is beszélhetünk klasszikus lépcsős hátú arányokról. Az ötajtóssal megegyező tengelytávolság ellenére 13 centiméterrel hosszabb, 4648 milliméteres a szedán karosszériája, így nem meglepő, hogy lábtérből itt sincs hiány, e tekintetben közelíti a Skoda Octavia szintjét.

A fejtér már nem ennyire nagyvonalú, de komfortos üléseivel kiváló utazóautó a négyajtós Civic, 519 literes raktere pedig hatalmas. Persze az is igaz, hogy hiába van kisebb, 478 literes raktere az ötajtósnak, egy ferde hátúba sokkal könnyebb pakolni, szóval itt nem lehet igazságot tenni. Egyszerűen helyzetfüggő, hogy melyik verzió van előnyben.

Digitális műszerfalával, nagy központi érintőképernyőjével és úgy általánosságban véve az egész belső kialakításával nem éppen konzervatív a Civic. Ízlés kérdése, hogy ezt miként értékeljük, de bizonyos funkcióknál sajátos logikát alkalmaz a Honda. Az összeszerelési minőségre nem lehet panasz, és az is tény, hogy egészen sportos is lehet az üléspozíció.

Mivel már nem a vezető alatt van az üzemanyagtank, annyira le lehet engedni az ülést, hogy olyan érzésünk támadhat, hogy sportszedánban ülünk. A Honda saját magát hozza nehéz helyzetbe azzal, hogy egyetlen motorral rendelhető a Civic szedán.

Ha az ötajtóshoz elérhető 1,0 literes is választható volna, nyilván jobb lenne a helyzet, de kár tagadni, hogy egy 182 lóerős, benzines turbómotorral nehéz labdába rúgni a piacon. Mondom ezt annak ellenére, hogy az 1,5-es egy igazi precíziós szerkezet, amely pontosan azt hozza, amit egy japán benzinestől elvárunk. Elképesztően halk, alapjáraton csak a fordulatszámmérő árulkodik arról, hogy jár a motor. Jól veszi a gázt, szívesen pörög, és teljesítményéhez mérten a fogyasztása is baráti. A tesztátlag 7,3 liter volt.

A CVT-váltó azonban sokat elvesz a kraftból, a kézi váltós ötajtós ugyanezzel a motorral érzésre egy másik világ. Mivel a Honda fantasztikus manuális váltót kínál a jelenlegi Civichez, szerintem nagyon kényelempártinak kell lenni ahhoz, hogy a vevő a fokozatmentes automata mellett tegye le a garast. Városban tényleg jó, mert nincsenek hagyományos értelemben vett kapcsolások, de amint kicsit sietnénk, felbőgeti a motort. A futómű és a kormányzás szinte tökéletes, enyhén feszes felfüggesztés és direkt volán jellemzi a szedánt, ami mutatja, hogy a Honda legendás sportosságát nem lehetetlen átültetni egy kompakt lépcsős hátúba sem.

Nyilván nem a négyajtós lesz a népszerűbb változat a Civicből, főleg, hogy meglehetősen öntudatos az ára. A 7,789 millió forintot árnyalja a combos motor és a teljes körű alapfelszereltség, amelybe egyebek között sávtartó, adaptív tempomat és táblafelismerő is került. Az egytagú motorkínálat miatt azonban igazi rétegmodell válhat a típusból.

Az, hogy egyféle, ráadásul meglehetősen erős motort kínál a Civic szedánhoz a Honda, eléggé leszűkíti a vásárlókört. Formája, helykínálata és japános precizitása miatt több potenciál van ebben a modellben.