Egyre több uránra van szüksége a világ atomiparának

A világ atomerőművi termelése 2050-re 24 százalékkal nőhet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) lassú növekedést feltételező előrejelzése szerint, míg a gyors növekedésre vonatkozóan a mostani 2,8-szeresére. Ez idő alatt a nukleáris energia súlya a globális áramtermelésből a jelenlegi 11 százalékról 6, illetve 13,7 százalékra változna, hiszen módosul a többi technológiával előállított villamos energia mennyisége is.

A nukleáris fűtőanyag iránti kereslet azonban nő majd a termeléssel azonos mértékben, részben, mert a műszaki fejlesztések révén javul a létesítmények üzemanyag-hatékonysága. Nagy erőkkel folyik a kiégett fűtőelemek újrahasznosításának kutatása is – már vannak eredmények –, a végső cél itt a nukleáris üzemanyag ciklusának zárása, ami az elhasznált fűtőelemek ártalmatlanítását is magával hozza.

Bár a világ bányainak urániumkészlete mintegy százévnyi kereslet kielégítésére elég a mai bányászati technológiák mellett, az ügynökség a napokban egész napos rendezvényt szentelt a fenntartható uránium-utánpótlásnak és az üzemanyagciklus zárásának. A pótlás terén a fókusz a világ óceánjain van, amelyek becslések szerint több mint négymilliárd tonna uránt rejtenek oldat formájában, sokkal többet, mint a szárazföldi bányák.

Ráadásul a tengerből elvileg sokkal egyszerűbb kinyerni a fémet, mint az ércből, de a kereskedelmi termeléshez még nem elég olcsó: az elmúlt öt évben kilogrammonként 440 dollárra – a korábbi negyedére – esett az urán ilyen módon való kinyerésének költsége, ez még kevés az IAEA szerint.

Ez a – kinyerésre polietilénszálat használó – kutatás egyébként évtizedek óta folyik, környezetkímélőnek és várhatóan olcsónak mondják. Ha beválik, gyakorlatilag egy eddig érintetlen urániumforráshoz jut hozzá az ipar.

Az urán mint fűtőanyag hatékonyabb felhasználását segíti várhatóan az említett fejlesztéseken túl, hogy világszerte nő a kisebb, moduláris reaktorok iránti kereslet, mert termelésük rugalmasabb, a reaktorok pedig igények szerint széles körben bevethetők. Egyik fő előnyük az, hogy – technológiától függően – azonos mennyiségű energia előállításához kevesebb uránra van szükségük.

A bécsi szimpóziumról készített IAEA-beszámoló idézi a szervezet fűtőanyag-specialistáját, Adrienne Hanlyt, aki szerint az új atomreaktorok üzembe állításával és a régiek leállításával a következő évtizedekben kritikus tényezővé válik e létesítmények üzemanyag-ellátása.

A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható