Harmincmilliárd hiányzik a csodához

Könnyebb lesz a gyógyszeripart terhelő különadók tekintetében a 2019-es év?

Az idei év tovább erősítette az elmúlt ciklusok trendjét, miszerint az ipari szereplők egyre nagyobb mértékben kénytelenek különböző jogcímeken ágazati különadókat fizetni a költségvetésbe. Ez idén minden korábbinál nagyobb összegre, 90 milliárd forintra duzzadt. Állandósult az az átmenetinek szánt helyzet, hogy a gyógyszerkassza több mint ötödét minden évben a gyógyszercégek állják. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez az extrém mértékű elvonás nemcsak nemzetgazdasági szempontból káros, hanem közvetve a kiszámítható és fenntartható gyógyszer-finanszírozásnak is akadálya. Bár a 2019-es költségvetésben némi többlet mutatkozik a gyógyszerekre szánt források vonatkozásában, de a kapott összeg még így sem haladja meg az idei tényleges kiadásokat, másrészt a pluszként megjelenő források 40 százalékát eleve a gyógyszeripari befizetésekből várja a kormány. Szóval strukturális változásokról egyelőre nem lehet beszélni, de őszintén remélem, hogy az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) által megfogalmazott konstruktív szakmai javaslatokat a 2020-as költségvetési tervezés során megfontolják.

Hogyan értékeli az idei évet? Sikerült bármilyen területen áttörést elérnie az AIPM-nek?

A választási kampány és az új kormány felállásának ideje alatt érdemi szakpolitikai-igazgatási intézkedések sajnos nem történtek. Így fordulhatott elő, hogy bár már 2017 végén megvolt majd minden szükséges támogató döntés, az új készítmények Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) általi befogadására idén októberig várniuk kellett a betegeknek. Ekkor azonban huszonkilenc új készítmény, illetve indikáció került be a hazai társadalombiztosítási támogatási rendszerbe, ami az elmúlt évek legnagyobb körű befogadása. Ez mindenképpen nagy eredmény, hiszen rengeteg munkát igényelt a finanszírozó, a döntéshozók és a piaci szereplők részéről egyaránt. Igaz, ezen készítmények többsége már évek óta várt a befogadásra, a betegek hosszú ideje voltak kénytelenek méltányossági úton kérelmezni a használatukat, így valójában egy régi adósságát törlesztette a rendszer.

Így is több mint hetven készítmény és indikáció vár továbbra is befogadásra, ami nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen soknak számít. Fontos előrelépés, hogy az új kormányzati prioritások között az innováció és hazánk versenyképességének megerősítése egyaránt ott van, ami jó a gyógyszeripar, és így a korszerű terápiákhoz reményeink szerint a közeljövőben gyorsabban hozzáférő magyar betegek számára is. A konkrét ipar- és gyógyszerpolitikai megvalósítás részletei ugyanakkor még kidolgozás alatt állnak, itt az AIPM számos javaslattal élt.

Mivel kapcsolatban voltak észrevételeik?

Az előkészítés alatt álló, a gyógyszeripari innováció megerősítésére irányuló kormányhatározatnak mindenképpen kezelnie kell a klinikai vizsgálatok egyre borúsabb helyzetét. Megtettük konkrét szakmai javaslatainkat, érdemi előrelépést remélünk az együttműködő kormányzattal. A tavalyi tenderek kapcsán felerősödő szakmai vita még mindig nem került nyugvópontra az egyre bonyolultabb gyógyszer-közbeszerzések kérdése kapcsán sem. A hazai orvosszakma betegellátás érdekében történő és a szabad terápiaválasztás fontosságára irányuló nyilvános állásfoglalása sokat segítene a nyitott kérdések megválaszolásában, hiszen ezek során – addig, amíg a magyar egészségügyi mutatók ilyen rosszak – nem helyes kizárólag fiskális szempontokat érvényre juttatni.

Térjünk vissza a gyógyszerbefo­gadásokhoz. Többször sürgették a rendszer egyszerűsítését. Történt változás?

A magyar gyógyszerbefogadási eljárás a legbonyolultabbak közé tartozik Európában, ez egyrészt az állandósuló alulfinanszírozás következménye, másrészt a mostanra követhetetlenül széttöredezett döntéshozatali folyamat eredménye. A NEAK szakemberei rendkívül felkészültek, ugyanakkor őket is gúzsba köti a rendszer kötöttsége és bonyolultsága. Szerencsés lenne, ha a megfelelő források biztosításával érdemi szakmai fazont szabnának a hazai rendszernek ahelyett, hogy állandóan a kassza toldozgatásával foglalkoznának, sok esetben meglehetősen aggályos és nagy vihart kavaró megoldásokkal. Mindenkinek, de legfőképpen a betegeknek is jobb lenne, ha egy kiszámítható és nyugodt gyógyszer-finanszírozási rendszer működne.

Az AIPM szerint a hazai gyógyszerkassza alulfinanszírozott. Mennyi forrás hiányzik belőle?

A gyógyszerek finanszírozása kihívás elé állítja az egyes országokat, így nem helyes abszolút összegekről beszélni. Sokkal szerencsésebb – és ezt támogatja például a WHO is –, ha az adott országok teherbíró képességét is figyelembe véve, az általános gazdasági teljesítményhez igazodik a finanszírozás. A magyar nettó gyógyszerközkiadások szintje – azaz amit ténylegesen az állam finanszíroz – az elmúlt évek bővülése ellenére még mindig elmarad a visegrádi országok átlagától. Ha csak ezt a szintet szeretnék megcélozni – és nem frusztráljuk feleslegesen magunkat a nyugat-európai vagy skandináv mutatókkal –, akkor nem beláthatatlan a szükséges összeg. A szakértői becslések szerint a ténylegesen hiányzó friss pénz jelenleg nem haladja meg a 30 milliárd forintot, amivel kipótolva a gyógyszerkasszát, azonnal látványosan jobb gyógyszerár-támogatási politika működhetne, amellyel hazánk visszakerülhetne Európa gyógyszertérképére.

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja