A családi cégeknek kedvez a kkv-stratégia

Szakértők szerint a családi vállalkozások generációváltásának elősegítése, valamint az ipar 4.0-s technológiafejlesztéshez párosuló oktatás, képzés biztosítása lehet a fejlesztéspolitika célkeresztjében az európai uniós és az állami finanszírozású pályázatoknál.

A várakozások megalapozottságát a Világgazdaság érdeklődésére az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) kommunikációs főosztályán is megerősítették. A szaktárcánál ugyanis hangsúlyozták, hogy az ITM fontos feladatának tartja a magyar vállalkozók generációváltásának és a kis- és középvállalkozások digitalizációs előrelépésének támogatását. A gazdaságfejlesztési források felhasználási irányait az e területeket kiemelten kezelő, előkészületben lévő kkv-stratégia jelöli majd ki. Egyúttal jelezték, hogy a dokumentum koncepcióját a Vállalkozásfejlesztési Tanács megvitatta és támogatta, a szaktárca most a stratégia szakmai részletein és a kapcsolódó intézkedési terven dolgozik.

A versenyszféra jelentős része tettek helyett csak beszél a digi­ta­lizációról, mert elkényelmesíti, hogy 4-5 százalékkal nő a GDP, ömlik az uniós forrás, mindemellett pedig olcsók a hitelek – hívta fel lapunk figyelmét Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója. Pedig a jó cégvezető ilyenkor költ többet beruházásokra, fejlesztésekre, modernizálja a gyártást, optimalizálja a belső folyamatait, átalakítja az informatikai rendszerét, hogy amikor lassul a gazdaság, hatékonyabban termelhessen.

Aki másképp gondolkodik, az két-három év múlva várhatóan nemhogy a németekkel vagy a franciákkal, de a csehekkel és a lengyelekkel sem versenyezhet a nemzetközi piacokon.

Erre az autóipari beszállítókat hozta fel példaként, akik könnyen a saját bőrükön érezhetik mindezt, ha nem gondolkodnak előre. Mint mondta, nem az lesz húsba vágó, ha csak 2-3 százalékkal bővül a GDP, hanem ha az exportpiacokon 8-10 százalékos visszaesést lehet majd tapasztalni. Essősy szerint, bár az állam ezt a fajta előremenekülést előmozdíthatja kombinált termékekkel, azaz hitellel együtt kínált támogatásokkal, az első lépést a cégeknek kell megtenniük.

A digitális átállás terén jellemzően a kelet- és dél-magyarországi, a nagy versenytől, a körforgástól elszigetelt cégek vannak a legnagyobb lemaradásban – mutatott rá érdeklődésünkre Papa­di­mitropulosz Alex, a Via Credit ügyvezető igazgatója. Ezek rendszerint a helyi piacra termelő, kis ügyfélkörrel, limitált darabszámú termékkel rendelkező piaci szereplők. A generációváltás problémakörét pedig azzal támasztotta alá a szakértő, hogy

akad több olyan 3-5 milliárd forintos árbevétel mellett 600-800 milliós profitot termelő vállalat, amelynek a tulajdonosa hatvan-hetven éves, de nincs kinek átadnia az irányítást.

Értékesíteni sem tudja a céget, mert az a külföldi befektetőnek nem elég nagy, a belföldieknek pedig túl kockázatos.

Kiemelte, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben az államközi befektetési alapok találhatnak nagyobb eséllyel vevőt, akár a régiós piacokon. De az örökösödés hiánya a bankok szemszögéből is nagy gond: ha valami történik a cégvezetővel, ki fizeti vissza a 400-500 milliós folyószámla- és beruházási hiteleket? Mivel az ipari ingatlan csak az adott cég tevékenységéhez kapcsolódóan értékes, a családi vagyon pedig általában nem a fedezeti kör része, ez a hitelintézeteknek is fejtörést okozhat.

Essősy Zsombor szerint az a visszatérő probléma a családi vállalkozásoknál, hogy az ötven-hatvan éves tulajdonosok már nem akarnak napi 10-12 órát dolgozni, de átadni sem szeretnék másnak, amit addig elértek. Pedig ha családon belül nem tudják megoldani a már felépített üzlet további működtetését, fiatal, feltörekvő, 30-35 éves menedzserek kezébe kell adni az ügyvezetést.

A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható