Több ütemben épülnek meg az intermodális központok a városokban

Hol tart a vasúti és a helyközi autóbuszos közösségi közlekedés összehangolása?

Olyan helyközi közösségi közlekedésre van szükség, amelyben a vasúté az elsődleges, a közúté pedig a ráhordó szerep. Értelemszerű, hogy ahol már kiépült az új vasúti infrastruktúra, és ahhoz új, modern járműveket vásároltunk, azt használni is kell, például a 160 milliárd forintból korszerűsített Budapest–Székesfehérvár vonalon.

Fokozatosan meg kell szüntetni a meglévő párhuzamosságokat, de ez nem megy egyik napról a másikra. Miközben folyik például a Budapest és Hatvan közötti vasútvonal korszerűsítése, az autóbuszos kapcsolatra nagy szükség van a vágányzárak idején is elérhető szolgáltatás érdekében. Fónagy János miniszterelnöki biztos vezetésével egy munkabizottság méri fel, hogy az országban hol és hogyan észszerűsíthető a vasúti és autóbuszos helyközi közösségi közlekedés. Ennek egyik fontos eleme az, hogy a személyszállító szolgáltató társaságok elfogadják egymás bérleteit.

Mi látható a majdani átalakulásból?

Eddig idő alapján négy munkaütemet definiáltunk, amelyekről már tudjuk, hogy az arra vonatkozó javaslat mikor lépett vagy lép életbe, jellemzően egyébként menetrendváltáskor. Az első fázisban több, az utasok érdekét szolgáló intézkedést vezettek be a közlekedési társaságok egyebek mellett a Dél-alföldi Közlekedési Központ és a vasúti szolgáltatás kínálatának összehangolására. A MÁV-Start úgy módosította a Kecskemét és Budapest között közlekedő elővárosi vonatok menetrendjét, hogy csaknem negyedórával rövidült az utazási idő, és a vonalon a korábbinál több vonat jár.

A teljes interjú a szerdai Világgazdaságban olvasható