A kivárás után emelkedhetnek az árak

Milyen évet zárt tavaly a Nádudvari Élelmiszer Kft., és milyen idei árbevétel- és eredménytervekkel számolnak?

Árbevételünk tavaly meghaladta a 12 milliárd forintot, ami egyben azt is jelenti, hogy hat év alatt megduplázódott. Eredményszinten is van javulás, bár a 2019-es számot és a tavalyit nem reális összehasonlítani, mert volt egy műszaki hiba a panírsoron tavalyelőtt, amely miatt egy hónap kiesett a termelésből. Az előzetes adatok alapján várható 400 millió forint körüli tavalyi eredmény azonban hosszabb távra visszatekintve is javulás. Erre az évre 5-6 százalékos növekedést tervezünk, vagyis 12,5 milliárd forint körüli árbevételt.

Az idei a konszolidáció éve, a korábbi évekre jellemző növekedésre most nincs mód a belföldi piacon, a cél inkább az eredmény növelése.

Hogyan hatott a cégre a pandémia?

Gyakorlatilag három lábon állunk: a tejfeldolgozás és a húskészítmények gyártása mellett a mirelit- és a panírüzletág adja a bevételek döntő hányadát.

A pandémia ezek közül leginkább a tejfeldolgozásunkat hátráltatta, mivel ez volt leginkább érdekelt a HoReCa-szektorban, amelynek leállásával márciusban egyik pillanatról a másikra lenullázódott az üzletág árbevételének 20 százaléka. Egy jó fél év kellett hozzá, hogy a tej folyamatos termelődéséből adódó nyersanyagtöbblet megtalálja a helyét a kiskereskedelemben. A tejágazat féléves veszteségességét ellensúlyozta a panír- és a mirelit termékek sikeressége. Itt 10-20 százalék körüli volt a növekedés, ami a home office-ból, valamint a kényelmi termékek általában is jellemző térnyeréséből adódott. A csomagolóanyagokkal kapcsolatban volt aggodalom amiatt, hogy szállítási nehézségek lesznek, ezért készleteket építettünk ki, amelyeket most építünk le, mert az ellátási lánc végül nem szakadt meg. Nagy eredmény, hogy nálunk nem volt leépítés a koronavírus miatt, és a szigorú szabályok mellett folyamatos a termelés.

A tervezett eredménynövelés nyilván csak akkor érhető el, ha a takarmánydrágulás miatt emelkedő költségeiket be tudják építeni az áraikba. Elindult már ez a folyamat?

Én úgy látom, hogy ezt az alapanyag-drágulást az élelmiszeripari szereplők egyelőre még nem tudják érvényesíteni a kiskereskedelem felé. De előbb-utóbb elfogy az a termény, amelyet a takarmánykeverők is még a régi, alacsonyabb áron szereztek be. Korábbi, tejtermelő cégnél szerzett vezetői tapasztalataimból kiindulva úgy gondolom, hogy nyár közepén, nyár végén nagy feszültségek lesznek, mert akkor születnek az éves kötések, például napraforgódarára és szójára, és akkor már sokkal magasabb árú takarmánnyal kell majd számolni. Persze már most is látszik némi áremelkedés, amit mi is érzékelünk. A hústermelésben a magasabb takarmányár még intenzívebben jelent meg, mert a baromfi- és a sertéstáp árába már beépült a drága kukorica. Számokkal is érzékeltetve:

az az apróhús, amelyből például a kolbászok készülnek, a sertésár mélypontján kilónként 400 forint volt, most pedig már 600 forint körül jár. A húskészítmények piacán a 3000 tonnás kibocsátással úgymond kis hajó a miénk a tankerek között, és amíg a tankerek nem jelentenek be áremelkedést, mi sem tehetünk sokat.

Mégis, mikor jön el az a helyzet, amikor a nagyok lépnek?

Most mindenki kivár, és az a kérdés, hogy kinél meddig tart ki ez az alacsonyabb áron beszerzett vagy lekötött alapanyag.

Azután viszont mindenki lépésre fog kényszerülni, de abban, hogy az áremelkedés hogyan megy végbe, óriási felelősségük lesz az élelmiszerüzemeknek és a kereskedőknek is. Mert ha ezt a költségnövekedést egy az egyben áttolnák a fogyasztókra, hirtelen olyan áremelkedés lenne, amit az emberek nagy többsége nem tudna lekövetni, és drasztikusan visszaesne a fogyasztás. Kényes a helyzet, mert más oldalról is van nyomás a feldolgozókon, például a minimálbér-emelés, a csomagolóanyag második negyedévi 5 és 20 százalékos áremelkedése vagy a forintgyengülés által okozott általános importdrágulás miatt.

Milyen részarányt képviselnek a vevőik között a nagy kiskereskedelmi láncok, és a termékeik mekkora hányada kerül exportra?

Egy kivételével gyakorlatilag az összes láncban jelen vagyunk. A Nádudvari brand és a saját márkás termékek aránya kétharmad-egyharmad, és ezt próbáljuk is megtartani.

Exportunk eddig nem volt, de a külpiaci térnyerés most nálunk is cél lett, mivel úgy látom, hogy 12 milliárdos forgalomnál Magyarországon már nem nagyon tudunk nagyságrendekkel bővülni.

Meggyőződésem, hogy panírozott termékeinknek van létjogosultságuk a környező országokban, ezért például Romániában három nagykereskedő partnerrel is elkezdtünk dolgozni, hogy az export – kifejezetten figyelve a gazdaságos mértékekre – elinduljon.

Milyen hatása van a cégre a változásnak a tulajdoni szerkezetben?

Az anyavállalatunkban, a Nagisz Zrt.-ben tavaly szerzett közel százszázalékos tulajdoni hányadot az OTP csoporthoz tartozó PortfoLion Zöld Alap. A változások közül kiemelném, hogy a korábbi években nagyon konzervatív volt a beruházási stratégia a Nagisz csoporton belül, most viszont abszolút a számok dominálnak, és a források is jobban rendelkezésre állnak, vagyis ha jó a megtérülés, akkor menni kell előre.

Ennek köszönhetően egy folyamatban lévő élelmiszeripari pályázatra készítettünk egy 1,3 milliárd forintos beruházási tervet, amelyet remélhetően meg is tudunk valósítani.

A fejlesztés nagyrészt a húsüzemet, valamint a tejüzemet érintené, az utóbbinál robotizációt és nagyobb kapacitású, gyorsabb gépek beszerzését célozzuk meg, de a húsüzemben is terv az emberi munka kiváltására alkalmas eszközök beszerzése. Ez azonban nem jár leépítéssel, a munkavállalói fluktuációból adódó felmondások után nem veszünk fel újabb munkavállalókat. Hosszabb távon azt látjuk, hogy probléma lehet a munkaerővel, amit a mi környezetünkben feltehetően még erősíteni is fog a BMW-gyár megnyitása.