Stabilan tartják legkedvezőbb európai pozíciójukat a tíz éve lecsökkentett, majd befagyasztott magyarországi bruttó lakossági villamosenergia- és földgáztarifák. Az árak alacsony szinten tartása a magyar költségvetésnek a 2022 ősze és 2023 közepe közötti időszakban kimagaslóan magas terhet jelentett, ami mostanra is csak részben enyhült.
Egy budapesti lakos 2024 januárjában átlagosan 9,68 eurócentet fizetett a villamos energiáért kilowattóránként. Az adatot a finnországi VaasaETT tette közzé, amely havonta készíti el az európai fővárosokra vonatkozó árösszehasonlítását a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, valamint az Energie-Control Austria megbízásából. A budapesti bruttó végfelhasználó árnál csak a nem uniós Ukrajna fővárosában, Kijevben volt olcsóbb a lakossági áram, 6,71 eurócent. A magyar főváros lakosai az átlagos uniós tarifának körülbelül a kétötödét fizették, de például a dublini, a londoni, a prágai árnak a negyedét sem.
A januári európai árak körülbelül a tavaly decemberi szinten maradtak, az egy évvel korábbihoz képest azonban látványosak az eltérések. Ennek az egyik fő oka az, hogy az elmúlt egy év távolabbi hónapjaiban, amikor a mostaninál sokkal magasabbak voltak a piaci árak, az egyes országok kormányai különböző intézkedésekkel tették a lakossági tarifákat elviselhetőbbé.
Most ezen intézkedések más-más ütemű visszavonásának a hatása mutatkozik meg a tarifák mozgásában.
Ilyen intézkedés volt az energiaadó ideiglenes eltörlése vagy csökkentése – ezt az adót a magyarországi lakosság a rezsicsökkentés kezdete óta egyébként sem fizeti, de 2020 óta a hollandiai sem –, a rendszerhasználati díjak ideiglenes mérséklése, az áfa visszafogása, esetenként támogatás nyújtása.
A másik ok egyszerűbb: a lakossági tarifák magának a piaci áramárnak a mozgása miatt is változnak. E folyamatok közül a jelentősebbeket a VaasaETT minden hónapban kiemeli. Eszerint a 20 százalékos januári berni lakossági áramdrágulást az áram, az elosztási díj és az áfa növekedése okozta. A madridi és a prágai plusz 8-8 százalék mögött az előbbieken felül szerepelt az energiaadó hatása is, míg a kisebb lisszaboni, helsinki és ljubljanai drágulást csak az áram magasabb ára és a nagyobb elosztási díj okozta.
A legnagyobb, 9-9 százalékos tarifacsökkenéseket Rómában és Stockholmban találta a finnországi elemzőcég. Mindkét változás az áram olcsóbbodásának volt köszönhető, de a stockholmiba a kisebb elosztási díj is belejátszott. Az oslói lakosok is jól jártak – 8 százalékkal esett az ottani ár –, de kevesebbet fizettek az egy évvel korábbinál a brüsszeliek és a tallinniak is.
Az adott kormányok eltérő politikáját tükrözi, hogy nagyon eltérnek az egyes összetevők arányai a lakossági tarifákon belül. Míg például Budapesten a bruttó végfelhasználói árnak maga az áramár csak a 14 százalékát teszi ki (a többi a rendszerhasználati díj és az áfa), Nicosiában 79 százalékot. Energiadíj nincs is minden országban, amelyekben pedig van, ott nagy az országok közötti szórás, Luxembourgban például negatív volt a januári értéke. Nagyon más a rendszerhasználati díj kiszabása és az áfa mértéke is.
Tizenkétszeres a különbség a stockholmi és a budapesti bruttó lakossági végfelhasználói gázár között a különbség, és még nagyobb, tizenhatszoros a Stockholm-Kijev összevetésben. A látványos eltérésnek persze speciális, egyben tartós oka van: a svéd fővárosban viszonylag kevés, mindössze 50 ezer háztatást lát el a szolgáltató, amely így fajlagosan nagyon drágán dolgozik, a magyar fővárosban (és az ország egészben) viszont befagyasztott tarifát fizetünk, ahogyan Ukrajnában is a szigorú állami szabályozás árhatása érvényesül.
A budapesti januári ár 2,66 eurócent volt kilowattóránként, amelynél a Stockholmtól eltérően nem sajátos helyzetű Bernben is bő hétszer többet fizetnek. Az uniós átlag 10,97 eurócentet tett ki, amelynél a helyi árak mintegy hétharmada volt alacsonyabb. Ezek közé jellemzően a volt szocialista országok fővárosai tartoztak, de becsusszant közéjük Brüsszel, London, Luxembourg, Madrid és Berlin is, Prága pedig kiszorult a sorból.
Miközben januárban szinten maradt, illetve alig nőtt a gáz átlagos európai lakossági ára a decemberihez képest, maga a molekulaár térségenként nagy eltéréseket mutatott. Az átlagos stabilitás annak ellenére megmaradt – mutat rá a VaasaETT –, hogy a január jellemzően a legkeményebb téli hónap, amikor a fűtés elvben csúcsra jár. A nagykereskedelmi gázárak még annak ellenére is estek, hogy a Vörös-tengeri feszültség miatt a cseppfolyóst földgázt szállító tartályhajók Afrika megkerülésére kényszerültek, hogy eljussanak Európába. A hollandiai TTF-en a megawattóránkénti ár 30 euróra gyengült, 2 euróval alacsonyabbra a két évvel korábbinál, vagyis a válság előtti szintnél.
A vizsgált 27 főváros közül tizenkettőben nőtt a háztartások számára a földgáz bruttó végfelhasználói ára. A 13 százalékos emelkedést elszenvedő Stockholmban ezzel rekordra szintre ért a tarifa, de ugyanilyen arányban drágult a római ár, továbbá 12-12 százalékkal az amszterdami és a prágai. Kilenc fővárosban esett az ár, a legnagyobb – 10-10 százalékos – mértékben Athénben és Brüsszelben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.