Háborús logika a lelátón: miért fordulnak ki magukból a szurkolók?
Történelemtanulmányainkból tudjuk, hogy két versengő település a középkorban még fegyverrel támadt egymásra, később viszont, amikor a felgyülemlett feszültségek levezetésére már a sport nyújtott alkalmat, jelentősen nagyobb számban élték túl az összecsapásokat.
Az erőszak évszázadokon át a férfiak világához kötődött: mindennapjaikat a háborúk, a párbajok, a fizikai munka uralta, amelyek bármelyike közben akár az életüket is veszthették.
„Az európai kultúra fejlődése során a nyílt agresszióhoz, a fizikai erőszakhoz kötődő magatartásformákkal kapcsolatban egyre több tabu jelent meg, és elkezdődött egy jelentős változás” – magyarázza Guld Ádám médiakutató és kommunikációs szakember.
A fizikai erőszak rituálissá szelídült, és szimbólumokon keresztül élt tovább: a sportban megjelenő küzdelem ennek az egyik megnyilvánulása.
A kutató definíciója szerint a sport iránti szenvedély és a szurkolói magatartás egy többszörösen összetett szimbolikus cselekvés.
A rajongó, a szurkoló azonosítja magát azzal a sportolóval vagy csapattal, akit vagy amelyet támogat.
Tevőlegesen az aktusban, ami jelen esetben a sport, nem jelenik meg, külső nézőpontból tekint rá, de érzelmileg nagyon mélyen bevonódik. „A sport eleinte a lokalitáshoz kötődött – lásd a települések közötti problémák kisütése –, de a nemzetállamok megerősödésével párhuzamosan jóval magasabb szintre került, mert a lokalitás helyett a nemzeti identitással fonódott össze” – folytatja.
Azért képes egy mérkőzés vagy verseny rendkívül erős érzelmeket megszólítani, mert sosem csak magáról a csapatról vagy a versenyzőről szól, hanem egy egész országot szimbolizálhat.
Az, hogy ki mennyire teszi magáévá a szurkolói magatartást, egyrészt személyiségfüggő, másrészt a kulturális háttér függvénye. A sportkutatók sokat foglalkoztak azzal, milyen társadalmi rétegre, csoportra jellemző a mély elköteleződés. Sok esetben a nagyon aktív, akár szélsőséges magatartást is mutató szurkolói attitűd jellemzően az alsóbb társadalmi osztályokhoz köthető.
„Akár sportolói háttérrel, akár anélkül, a mai napig általában a férfiak kultúrájához tartozik a szurkolás, azaz a nagyon erős maszkulinitáshoz társítható. Ebből adódóan
a szurkolói közeg is azok számára otthonos és fontos, akik olyan környezetben élnek, ahol a nyers férfierő reprezentációjának, kimutatásának is nagy a szerepe
– jegyzi meg a médiakutató.
A szurkolók az egykori sereg, a csapattagok az exhadvezérek?
A szurkolók döntő többsége a társadalmi szabályoknak megfelelően működik, de léteznek, és a világuk látványos elemei az erőszakosabb, túlfűtöttebb csoportok.
Azoknak a rituális aktusoknak, amelyek a szurkoláshoz kapcsolódnak, nagyon komoly a szelepfunkciójuk
– hívja fel a figyelmet Guld Ádám. „Az emberek alapvetően kulturális szabályokhoz tartják magukat a hétköznapokban: nagyon sokan vagyunk, kis terekben rengeteg időt töltünk együtt, ehhez képest a fizikai agressziót jelen társadalmunk erősen visszaszorította. Evolúciós szinten viszont az erőszak belénk kódolt, a normális működésünk része, mivel adott esetben a túlélés záloga lehet. Az emberiség egy része viszont a mindannyiunkban lappangó agresszív késztetéseket nemcsak szimbolikusan szeretné kiélni, hanem a valóságban is – ezek a sporttal kapcsolatos öröm vagy bánat kapcsán levezethetők. Erre valamilyen szinten az intézményrendszer is felkészült, megvan ennek is a sajátos szokásrendszere.”
Bár a szurkolói kultúra látványos volumenét a férfiakhoz köthetjük, mindez nem kizárólagos, hiszen mondjuk az erőszakot kevésbé explicit módon megjelenítő sportoknál elég sok a női szurkoló.
Guld Ádám két éve azt vizsgálta egy kutatásban, hogy a szurkolói identitás, gyakorlat miként változik az online és a közösségi média hatására. Egyrészt az derült ki, hogy a globális szupersztárok jóval közelebb kerültek az átlagemberekhez. Másrészt, hogy ezek a karakterek túlexponáltak lettek, gyakorlatilag már mindent lehet róluk tudni – részben azért, mert ők is folyamatosan posztolnak a saját életükről, részben mert a bulvársajtó számára óértékes figurák, és azokról a platformokról is milliónyi hír kerül ki róluk. Emiatt
a korábbi félisteni státuszuk omladozni látszik, hiszen hozzáférhetőbbek lettek.
Üzleti szempontból viszont új lehetőségek nyíltak számukra, mivel akár a saját csatornáikon is képesek közvetlenül kereskedelmi típusú meggyőzéssel megtalálni a rajongókat.
Ami régen titkosnak minősült, azt ma pontosan tudjuk: mennyit ér, keres egy sportoló.
De a szurkolók számára a futballsztárokhoz köthető hihetetlen összegek sem kiábrándítók.
Guld Ádám ezt azzal magyarázza, hogy a sportolók jövedelméhez a „megdolgozott érte” eszméje kapcsolódik. „Ők nem üres celebritások, hanem tehetségek, és az amögött lévő munkát, szorgalmat, alázatot, kitartást a szurkolók ismerik. Sokan közülük szerény körülmények között nőttek fel, és a saját erejükből jutottak el oda, ahol most tartanak, mert kitartottak az álmaik mellett – a legkisebb szegénylegény történetét pedig mindannyian szeretjük.
A szupersztárok esetén olyan megkérdőjelezhetetlen teljesítményekről van szó, amelyek elfogadhatóvá teszik az amúgy irreálisnak tűnő juttatásokat is.
És azt se felejtsük el, hogy a szurkolók azt értékelik, hogy mekkora boldogságot okoz nekik egy sportoló győzelme. Ez megint az identitások összecsúszásából adódik, erős a kölcsönhatás a rajongó és a csapat vagy az egyéni sportember között, és ha ő nyer, akkor azzal a szurkoló is nyer.”
A megélt érzelmek szintjén ugyanolyan szintű az impulzus, a tapasztalás, mintha ő maga rúgta volna be a győztes gólt.
A negatív, erőszakos érzelmek mellett a pozitív érzelmek kiengedésének ugyanúgy szelepe, terepe a sport. Egy társadalomban, ahol
a működéshez szükséges túlkontrolláltság arra is vonatkozik, hogy mondjuk egy férfi ne sírja el magát, itt ennek is helye van,
szabadfolyást kaphatnak az érzelmek.
Fognak még szurkolni a legfiatalabbak?
A Z generáció kapcsán azonosítanak a kutatók egy új, elmagányosodó, elidegenedő nemzedéket, amelyen belül a hagyományos tömegsportok iránti érdeklődés is kezd megcsappanni. Ennek az is oka, hogy
a sport mint aktív tevékenység önmagában sem túl népszerű a Z nemzedék tagjai között,
a fiatalok mindössze 12-14 százaléka sportol rendszeresen, ami – összehasonlítva a korábbi generációkkal – nagyon kevés. „Észrevehető, hogy az e-sportok kezdik átvenni a hagyományos sport funkcióját, ezeknél
tetten érhető a szurkolói magatartás is, de a digitális térbe helyezve
– mondta.
Meccsbérletből koncertjegy
Rendhagyó módon jutalmazza meg a DVTK vezetése a szurkolókat. Akik megvették a szezonra a bérletet, azok a Diósgyőrfesztre érvényes kétnapos ingyenjegyet kapnak. A hagyományteremtő szándékkal életre hívott fesztivált június 2-án és 3-án rendezik meg a DVTK Stadionban, ahol többek között Rúzsa Magdi és a Wellhello, valamint egy belga világsztár DJ is fellép.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.