Magyarországon már hozzászokhattunk ahhoz, hogy a munkaerőhiány olyan szintű, amely már fékezi a gazdasági növekedést. Azonban a régió többi országában is hasonló a helyzet. Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában is szűk a munkaerőpiac, az elmúlt években milliók költöztek Nyugat-Európába. Különösen súlyos a helyzet a régiós építőiparban, amely az elmúlt tíz év legnagyobb konjunktúra-időszakát éli, azaz élné, ha lenne elegendő kőműves, ács és tetőfedő.
A Colliers International és a Cushman & Wakefield elemzése szerint az idei első fél évben 5 milliárd euró áramlott a kelet-közép-európai régió építőiparába, az év végén pedig az összeg meghaladja az eddigi rekordot, a 2017-es 13 milliárd eurót. A jelenség hátterében főleg az áll, hogy nagy mennyiségű kohéziós forrás jut a szomszédos országokba, a régiós növekedést részben az uniós forrásokból támogatott infrastrukturális projektek hajtották. Hazánkban különösen túlhevült a piac, az idén minden hónapban 15–40 százalék között bővült az éves alapú építőipari aktivitás. Csak az idén majdnem 10 százalékot nőtt az építőipar hozzájárulása a GDP-hez.
A régiós országok építőiparának hasonló a problémája: az alacsony munkanélküliség és a szakképzett munkaerő hiánya az egekbe lökte a béreket, miközben az építőipar kénytelen egyre több képzetlen munkavállalót alkalmazni. Csehországban és Szlovákiában a szektor bővülése átlagosan 10 százalék körüli az idén, a lengyel ágazati aktivitás havonta 15–30 százalékkal növekszik. Romániában az éves alapú statisztika hektikusan alakul, mivel a hitelezésből túlpörgetett gazdaság hűlni kezdett, ami az építőipar teljesítményére is visszahat.
A régió egyik legnagyobb építőipari vállalata, a Strabag szerint veszélyben van a piaci szereplők profitabilitása, mivel az elszálló bérköltség és az emelkedő nyersanyagárak felemészthetik a céges profitokat. Egy másik piaci szereplő, a Skanska AB azt közölte: kényszermegoldásokhoz folyamodnak, hogy elkerüljék a fennakadásokat.„Direkt hosszabb ütemtervet adunk meg, hogy ne csússzunk meg, és néha a Távol-Keletről igyekszünk munkaerőt szerezni, vagy egyéb munkakörökből próbálunk átképezni embereket” – mondta a vállalat régiós vezetője, Michal Jurka. A helyzet súlyosságát azzal érzékeltette, hogy csak Pozsonyban 25 ezer ács hiányzik a következő évek projektjeiből. A Hagag Development Europe egy bukaresti projektről számolt be, amelyben egy olajvállalat hétemeletes központját újítanák fel 8 millió euróból – erre pedig összesen 35 munkás jut.
A helyzetre egyelőre nincs megoldás. A kelet-közép-európai régióban gyorsan nőnek a bérek, de az egy főre eső GDP még alig fele az uniós átlagnak.
Romániában az átlag nettó munkabér 20 százaléka az unió szektoriális átlagbéreinek, Lengyelországban pedig 35 százaléka, ezzel a bérszinttel nehéz hazacsábítani a munkavállalókat
– panaszkodott Thomas Birtel, a Strabag vezérigazgatója.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.