Lendvai: Orbán a "Jó reggelt!-et" sem hiszi el Gyurcsánynak

Az elmúlt hetekben a Népszabadság, mint az egész világsajtó, részletesen foglalkozott a globális pénzügyi válság feltartóztathatatlan kibontakozásával, s a sajátos magyarországi következményekkel. A kommentárok, interjúk és riportok - néhány kivételtől eltekintve - tárgyilagosak és alaposak voltak.

Paul Lendvai hiányolta , hogy annyi külföldi újsággal ellentétben a Népszabadság nem adott konkrét útmutatót olvasóinak, hogy milyen típusú befektetés vagy takarékbetét látszik viszonylag biztosabbnak a magyar viszonyok között.

Egyetlen európai ország, még Svájc sem maradt érintetlen a nemzetközi pénzpiac példátlan és roppant gyors szétbomlásától, s mindenekelőtt a bizalom megrendülésétől. A politikai vezetés mindenütt reagált a válságra, néhány esetben (lásd a francia elnök, Nicolas Sarkozy sorozatos és részben vitatott kezdeményezéseit) az EU-együttműködés íratlan szabályait megszegve talán túl sietve is. Ebben a tekintetben a magyar miniszterelnök által egybehívott "nemzeti csúcs" önmagában nem volt furcsa kezdeményezés, de a résztvevők magas száma és a találkozó túlzott nyilvánossága joggal váltott ki kritikát. Minden ilyen lépés, mint ezt a közvélemény-kutatásnál sereghajtó brit kormányfő, Gordon Brown példája is mutatta, elsősorban az adott kormány, illetve a miniszterelnök számára hoz politikai hasznot – írja Lendvai.

Ezért emelték ki jogosan a Népszabadság újságírói is, hogy Orbán Viktor, aki egyébként Gyurcsány Ferencnek még a "Jó reggelt!-et" sem hiszi el, kénytelen volt az őszödi beszéd óta először egy asztalhoz ülni az "illegitim" kormányfővel. Függetlenül az ott és később elhangzott éles kritikától, az a tény, hogy ez a csúcstalálkozó egyáltalán létrejött, kétségkívül ugyanúgy a kormány politikai sikere, mint az SZDSZ pillanatnyi (vagy talán hosszabb távú) irányváltozása.

Sólyom László köztársasági elnök Jordániából küldött elutasító nyilatkozatában kijelentette, hogy ő "ezekben a válságos időkben" azt tartja "fontosnak, ha a felelősségeket nagyon tisztán tartjuk." Kifogásai s nyilatkozatának egész hangneme aláhúzza Kis Tibor kommentárjának következtetését, hogy Sólyom távolmaradásával eleve a várható újabb viharok átvészeléséhez oly fontos nemzeti konszenzus kudarcát prognosztizálja. A lap rövid, de az elnök konfrontációs stílusát bemutató hírösszeállítása 2006-2008-ból (Sólyom, Gyurcsány: kontra és rekontrák) is bizonyítja, hogy ez az államfő "válságos időkben" is képtelen a nemzeti egységet szimbolizálni.

Ezzel akarva-akaratlan újra az ellenzék vezérének politikai helyzetét erősíti. Az elnöki hivatal méltósága és jelentősége nem zárja ki, sőt megköveteli a publicisztika kritikáját. A hírösszeállítás egyébként joggal emlékeztet arra, hogy Sólyom László a Fidesz és az MDF jelöltjeként, a harmadik fordulóban három szavazat többséggel nyerte el 2005 márciusában az elnöki posztot – elemez a politikai újságíró.