Az orosz lapok szerint Moszkva és Kijev is vesztes

A Vedomosztyi című üzleti napilap szerint nemzetközi politikai téren Moszkva és Kijev egyaránt vesztes, s az Európai Unió mostantól határozottabban törekszik olyan gázforrások feltárására, amelyeknek nincs közük sem Oroszországhoz, sem Ukrajnához.

A Komszomolszkaja Pravda című bulvárlap szerint a nemzetközi közösség legkésőbb mostantól nem megbízható tranzitországnak tekinti majd Ukrajnát, amely ráadásul hajlamos a visszaesésre, de Oroszországgal szemben is kérdőjelek maradnak.

A Kommerszant című gazdasági lap Mirek Topolánek cseh államfőt idézve azt írta, hogy a kialakult helyzetben Ukrajna a megbízható tranzitország, Oroszország a megbízható szállító hírnevét veszíti el. A Moszkovszkij Komszomolec című lap "Ukrajna kijelentkezett Európából" szalagcímmel megjelent vasárnapi számában az orosz fél anyagi vesztességét heti egymilliárd dollárban jelölte meg.

A Vedomosztyi szerint azonban mindkét fél politikai osztalékhoz is jutott a történtekből. A lap szerkesztőségi kommentárja szerint az orosz kormány számára a gázháború remek villámhárítónak és figyelemelterelésnek bizonyult, amikor a lakosság riadtan, ingerülten és a felmérések szerint a vezetéssel egyre kevésbé elégedetten szemlélte a gazdasági válság következményeit, a rubel romlását, az élelmiszerek, a közlekedési és kommunális szolgáltatások jelentős drágulását, és az importált autók vámjának emelése elleni tüntetéseken nem egyszer már Putyin-ellenes jelszavak is felbukkantak.

Ukrajnában már a jövő februárban esedékes választások miatt is a szembenálló felek mindegyikének jól jött a viszály, ráadásul a nemzetközi sajtó reflexszerűen minden rosszért Oroszországot okolja. A lap szerint a viszálykodás még a Gazprom számára is haszonnal kecsegtet, mert az eddigi elérhetetlen távolságból közelebb hozza azt a lehetőséget, hogy az orosz monopólium ellenőrzése alá vonja az Ukrajnán átmenő tranzitvezetékeket. (A lapok emlékeztettek rá, hogy a két évvel ezelőtti hasonló viszály nyomán a Gazprom a RoszUkrEnergo bevonásával lehetőséget szerzett az ukrán piacon való közvetlen értékesítésre.)

Az orosz újságok megpróbálták felderíteni a négy éve visszatérő, de idén az európai gázszállítások leállításával különösen eldurvult viszály okait, s ezeket első sorban Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko kormányfő örökös belharcában látták. A Komszomolszkaja Pravda szerint Kijev eljárása teljesen irracionális, s csak az ukrán gazdasági helyzettel magyarázható: hamarosan nem lesz miből fizetni a gázért, a 16 milliárd dolláros európai válsághitel már a felére fogyott, s a másik felét nem akarják gázra költeni.

Emellett Viktor Juscsenko elnöknek a gázár leszorítása jó alkalmat nyújtott (volna) csekély népszerűsége növelésére. Nyilván volt másik terve is Moszkva kitartó ellenkezése esetére, s a tárgyalások megszakításakor arra számított, hogy a Nyugat Kijev mellé áll és Moszkvát vádolja majd. Európa azonban igyekezett semleges maradni, mert a barátság és a pénz nem ugyanaz. A talált megoldás azonban csak az aktuális helyzetet rendezi, de nem akadályozza meg, hogy jövőre - amikor Ukrajnában javában zajlik már a választási harc - mindez újra megtörténjen.

A derűlátóbb remények szerint olyan megállapodást sikerül elérni, hogy jövőre, s az azt követő évek végén ne kelljen újratárgyalni minden részletet: ilyen egyezséget csakis a piaci árak és tranzitdíjak bevezetése hozhat a lap szerint.

A Kommerszant kiemelte: miközben a hasonló ügyeket mindeddig a Gazprom intézte, Vlagyimir Putyin kormányfő ezúttal gyorsan a saját kezébe vette az irányítást, s abból a tényből, hogy a megfigyelőkről szóló megállapodást nem ő írta alá, esetleg arra lehet következtetni, hogy a konfliktusnak még nincs vége.