Milyen volt a kampány? Csendes és eseménytelen!

Először is az EP-választás tényleges tétje alacsony, nem a kormányzati hatalom megszerzése a tét, csupán az, melyik párt hány képviselőt küld az Európai Parlamentbe.

Másodszor a kampány viszonylag csendes és eseménytelen volt, nem került sor nagyszabású kezdeményezésekre, akciókra a pártok részéről. Harmadszor a választás annyiban lefutott volt, hogy kétség nem fért a Fidesz egyértelmű győzelméhez, így kiélezett harc sem növelte a választási kedvet.

Az EP-választás ugyan több mint egy közvélemény-kutatás, hiszen valódi választási szituációban mérettek meg a pártok, ám az alacsony részvétel, illetve a szocialista szavazók távolmaradása miatt eredménye vélhetően kevésbé tükrözi a valós erőviszonyokat. Az összes európai tendencia érvényesült a szavazáson: alacsonyabb lett a részvétel, mint a 2004-es első EP-választáson, elsöprő ellenzéki sikert hozott a voksolás, tehát a belpolitikai preferenciák érvényesültek, és szélsőséges párt is képviselethez jutott az EP-ben.

 A választás egyértelmű győztese a Fidesz és a Jobbik, valamint az MDF, vesztese pedig az MSZP és az SZDSZ, kisebb mértékben az LMP. A Fidesz győzelme, a 14 mandátum megszerzése az előzetes felmérések szerint alakult, ennek megfelelően az eddigi irány folytatása, a követett stratégia fenntartása várható az ellenzéki párt részéről, ám a Jobbik komoly kihívást jelent majd számára a jövőben az egységes jobboldal megteremtése miatt.

A Fidesz egyértelműen tarolt a bizonytalanok körében, megtartásuk fontos feladat a következő választások előtt.

A Jobbik a várakozásokhoz képest is jobban szerepelt, aminek következtében a politika állandó szereplőjévé válik, még nagyobb médiafigyelem irányul rá, megszólalási lehetőségei bővülnek.

A 3 mandátum nagyrészt az alacsony választási részvételnek és a Jobbik-támogatók kiemelkedő aktivitásának köszönhető, illetve annak, hogy közvetlen következmények híján könnyebben adták rá szavazatukat a kiábrándult választók.

A protest szavazók között tehát nagy számban voltak rejtőzködő Jobbik-szavazók.

Az MDF bejutása, az egy mandátum megszerzése nem jelent nagy meglepetést. A Bokros Lajos személyére épített kampány adekvátnak bizonyult, és sikerült megszólítaniuk az egyébként liberális szavazókat az általuk képviselt gazdaságpolitikával.

A részvételt, és a mandátumszámot tekintve a vezető szocialista politikusok által kalkulált MSZP vereség született, a párt 4 képviselőt küldhet az EP-be. Erre az eredményre számított és készült a párt, így a megrázkódtatás elmarad, az alacsony választási részvételre hivatkozva pedig azt üzenheti az MSZP, hogy nincs belpolitikai jelentősége a szavazásnak.

Az SZDSZ kudarca azonban óriási az alacsony választási részvétel fényében és azáltal, hogy az LMP is több szavazatot kapott, mint a liberális párt.

A megcélzott 200 ezer szavazóból csupán 60 ezer támogatta a pártot. Az eredmények tükrében fontos kitérni a magyar pártrendszer változásának kérdésére.

A 2002-ben, illetve 2006-ban rögzült pártpreferenciák módosultak, a stabilizálódott pártrendszer tehát változhat. A koncentrált, kétpárti berendezkedés átalakulhat a blokkok közötti szavazói vándorlás következtében. A szélsőjobb megjelenése átrendezheti a pártpalettát, de erre vonatkozóan végleges következtetést csak egy országgyűlési választás után lehet levonni.