Szikinger a Gárda egyenruhájáról és a jogállamiságról

Ez persze nem mentség azok számára, akik más bíróság másik döntését nem hajlandók tiszteletben tartani. Az előbbi esetekben egészen egyértelmű volt a határozat tartalma, a kötelezett személye s a tanúsítandó magatartás.

A július 4-i eseményeknél nem egészen erről van szó. Jó lett volna, ha a miniszter úr (vagy a rendőrség) megmondja, mi is pontosan az ítélet, kit és mire kötelez. A jogállam egyik alapja ugyanis a jogbiztonság. A hivatkozott döntés pedig egyelőre senkinek nem áll rendelkezésére, nem egészen világos, minek alapján jutott a rendőrség és a miniszter úr az általuk hangoztatott következtetésre.

A Magyar Gárda feloszlatásáról szóló másodfokú határozat szóbeli indokolásából közzétett részletek ugyanis éppen annak az ellenkezőjét támasztják alá. Tudomásom szerint eddig senki nem vonta kétségbe az idézetek hitelességét. A Vajnai kontra Magyarország-ügyben pedig ettől függetlenül valóban a mostani rendőrségi és miniszteri értelmezés ellenkezője fogalmazódott meg. Ha pedig ez így van, akkor okkal vetődik fel a kérdés: ki próbálja meg kikezdeni a jogállam alapjait? Egyelőre abból kell kiindulni, hogy a kifogásolt egyenruha viselése - miként a vörös csillagé - a véleménynyilvánítás szabadságának része – szögezi le a Népszabadságban az alkotmányjogász.

Általános érvénnyel ennek az ellenkezőjét nem is mondhatja ki a bíróság, mert egy jogállamban az igazságszolgáltatás nem magatartási szabályokat létesít, még csak nem is értelmez normatív módon büntető vagy szabálysértési tényállásokat (pláne nem polgári perben), hanem egyedi jogvitákat dönt el. Ez is a jogállam alapjaihoz tartozik. Meg az is, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Ha tehát a gárdisták öltözete mégis az alkotmány által védett szabadság kifejezése (amit egyelőre semmilyen bizonyíték nem cáfol), úgy a sérelmet éppen azok okozták, akik a jogok oltalmazására hivatottak.