Bosszúságok a lakossági telefonhívások miatt a PM-ben

Nehezen érthető, hogy az elmúlt fél év minden időpontjában konfliktusos, mindvégig népszerűtlen munkája mellett az olykor a becsületsértésig is elmerészkedő ismeretlen telefonálók száma vajon milyen okból gyülemlett fel éppen most. Ráadásul a hívások a legritkább esetben kifogásolták a pénzügyi intézkedéseket, s egyre gyakrabban hivatkoztak politikai tartalmú üzenetekre, egyedi telefonhívásokra.

A választ végül egy politikai napilap szombati számának olvasói levelei közt lehetett megtalálni. Kiderült, hogy a pénzügyi válságkezeléssel kapcsolatos társadalmi ellenérzéseket politikai tartalmú, automatizált telefonhívások generálják és igyekeznek minél inkább tömegessé tenni.

A jelzett olvasói levélből a hívások pontos tartalma és szövege nem, csupán az derült ki, hogy azok kifejezetten a pénzügyminiszter személyét érintik. A tartalmuk ettől kezdve másodlagos. A pénzügyminiszteri személyes – tehát nem a munkájával kapcsolatos – reputáció, illetve annak a politikai kommunikáció eszközeivel történő rombolása jelen kontextusban érdektelen. A pénzügyminiszter személyes népszerűsége még csak említést sem érdemel, a pénzügyi válságkezelés amúgy sem mutat különösebb összefüggést a politikai népszerűséggel. A valós dilemma, hogy az ilyesfajta tudatos véleményformálás, a válságkezelés valós kérdéseit, összefüggéseit és eredményeit elmosni szándékozó, a figyelmet arról elterelő kommunikációs kampány vajon mennyiben segíti vagy veszélyezteti azt a folyamatot, amelyért szóban egyébként mindenki kiáll, azaz a társadalom válság iránti megértésének, alkalmazkodási hajlandóságának és a felzárkózáshoz, növekedéshez szükséges készségeinek kialakulását.

Oszkó Péter írása teljes terjedelemben itt olvasható