A jobboldalon (ami ebben az írásban végig a Fideszt jelenti) minden másnál előbbre valónak tartják a teljes rendszerváltás megvalósítását. A bal- és a liberális oldalon (ami a továbbiakban elsősorban az MSZP kormányköreit és az őket támogató SZDSZ-es képviselőket jelenti) a világválság menedzselését helyezik a középpontba, de ezt egyoldalúan, szinte kizárólag a makrogazdasági adatok javítására koncentrálva képzelik el. Végül 3. Ugyancsak a bal- és a liberális oldal azt vizionálja, hogy a demokrácia intézményes rendjét minden fenyegeti, ami a képviseleti intézményeken kívül történik.
A jobboldali közbeszédben ma uralkodónak tekinthető az a nézet, hogy a problémák gyökere a "posztkommunizmus" továbbélése. Ezt a nézetet a két ciklus óta tartó bal-liberális kormányzásra reflektálva alakították ki, hozzákapcsolva egy másik tételt is: a rendszerváltás baloldali "elárulását". A Fidesz érvelése korántsem szokatlan egy olyan országban, ahol az ellenzék mindig a kormány- és a rendszer-ellenzékiség határán lavírozott.
Ha Magyarországon elegendő híve lenne a történeti látásmódnak, már réges-rég egyértelművé vált volna a politizáló közönség számára, hogy az ún. "teljes rendszerváltás" képtelenség, hiszen egy rendszert nem lehet végérvényesen, szőröstül-bőröstül eltörölni, kivált, ha a változás nem forradalmi úton történik. Viszonylag konszolidált átmenetek után (mint amilyen 1989-90-ben Magyarországon történt) óhatatlanul megmaradnak a korábbi struktúrák némely vonásai - írja a Népszabadságban a három politológus.
Az átmenet előtti struktúrák továbbéltek 1867 és 1919 után is. A dualista Magyarországot az a nemzedék vezette jó ideig, amely a reformkor utolsó évtizedeiben szocializálódott. 1919 után pedig az önmagát kereszténynemzetinek nevező kurzus külpolitikáját a dualizmusból átvett-megörökölt diplomáciai réteg irányította. A 30-as évek közepén, Gömbös Gyula "népi kormányában" Kánya Kálmán személyében a Monarchia utolsó évtizedében edződött, tipikusan konzervatív-liberális szellemiségű külügyminiszter is helyet kapott!
A Kádár-rendszer sem jelentett akkora törést a korábbiakhoz képest, mint ahogyan gondolni szokás. Amit a kádárizmus "differentia specificájának" gondolunk, az állampárti működésmód korántsem annyira egyedi dolog, mint ahogy a korábbi elemzések beállították. Az állampárt a magyar történelem régi, jól bevált kategóriája, karrierje a dualizmusban kezdődik, hogy azután a Horthy-korszakon keresztül - a szélsőséges egypártrendszer alakjában - megérkezzen az államszocializmusba.
A jobboldalnak tudnia kellene: a probléma nem (csak) a kádári hagyományokkal van. A teljes hazai jobboldal hagyományőrzőnek véli magát, miközben fogalma sincs ennek a hagyománynak (s főképpen az átmenetek utáni rendszerkezdés hagyományának) a mibenlétéről. A teljes rendszerváltás "akarása" olyan félreértés, amelynek nagy hagyománya van a honi politikában, holott az átmenetek után gyorsan kiderül: teljesíthetetlen jelszóról van szó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.