Egyedül nem megy - Lakáscsapdában a hazai fiatalok

Székelyi Mária és Örkény Antal kutatásának célja, hogy az empirikus szociológia eszközeivel feltárja a piaci folyamatokra, a társadalmi viszonyokra, az elosztási rendszerekre, a társadalmi egyenlőtlenségek okaira és a mindennapi kapcsolatokra vonatkozó köznapi igazságossági nézeteket.

Megállapításaik szerint az igazságos társadalomról való közgondolkodás a hagyományos témákról (szegénység, jövedelmi egyenlőtlenségek stb.) új kérdések felé fordult, amelyekben hangsúlyos helyet kap a generációs igazságosság, így az egyes generációk teherviselése, felelősségvállalása, erőforrásainak megoszlása és elosztása.

A fiatalabb generáció lakáshoz juttatása a kutatók szerint csak akkor valósulhat meg, ha a szülőknek sikerült annyi tőkét felhalmozniuk, amellyel érdemben szerepet vállalhatnak a gyerekek lakásvásárlásában. A szakértők megállapításai szerint ez a transzfer azt az anomáliát próbálja kezelni, hogy a fiatal generációk nem képesek saját keresetük vagy jövedelmük függvényében jobb-rosszabb lakáshoz jutni, mivel Magyarországon gyakorlatilag nem létezik bérlakáspiac. Azokban a családokban, ahol több gyerek is van, a lakásprobléma megoldása a szülők egész életében felhalmozott tőkéjének teljes felhasználásával oldható csak meg, és ennek következtében a szülők idős korukra a gyerekeik támogatására szorulnak majd.

A magasabb státusú családokban egy-egy gyereknek juttatott támogatások nagyobb mértékűek, mint az alacsonyabb státusú családokban. A hátrányosabb helyzetű családok viszont szerényebb erőforrásaikat több gyermek között kénytelenek szétosztani.

Bár a gyerekeknek juttatott segítség nem növeli a gyerekek generációjában a vagyoni egyenlőtlenségeket, de abban az értelemben a társadalmi igazságtalanság érvényesülésének egyik módját jelentik, amennyiben a szegényebb családoktól nagyobb, a gazdagabb családoktól viszont kisebb áldozatot követelnek meg. Ráadásul azon fiatal generációk, ahol a szülők nem képesek a lakásszerzésben támogatást nyújtani, olyan hátrányba kerülnek, amelyet szinte reménytelen ledolgozni – hangsúlyozza Székelyi Mária és Örkény Antal.