"Aki pártokat alapít, áruló" - Kadafi, a sivatagi ámokfutó

Két nappal korábban még úgy tűnt, hogy lehetetlen elkergetni Kadhafit, ma azonban már azok vannak kevesebben, akik a líbiai diktátor maradását prognosztizálják. Hétfő este véres összecsapások kezdődtek Tripoliban, ahol egyes hírek szerint vadászgépekről is bombázták a tüntetőket. Az ENSZ BT rendkívüli ülést tart az ügyben.

"Mészárlás" történt hétfőn Líbiai fővárosának külvárosaiban, ahol fegyveres férfiak válogatás nélkül lőttek mindenkire, akit az utcákon találtak - közölte az AFP francia hírügynökség, helyi lakosok beszámolóira hivatkozva. Közben a Máltára szökött líbiai vadászpilóták azt állították, hogy azért menekültek el, mert parancsot kaptak arra, hogy a tüntetők közé lőjenek. Több líbiai ENSZ-diplomata pedig lemondásra szólította fel az országot vezető Moamer Kadafit, a líbiai tüntetők elleni véres fellépés miatt.

A Zöld Könyv

Moamer Kadafi a "Zöld Könyvben" az 1973 és 1975 között három kötetben megjelent fő művében összegezte nézeteit a politikáról, gazdaságról és még a sportról, moziról és színházról is szót ejtett. A könyvet több tucat nyelvre, köztük magyarra is lefordították, Líbiában kötelező olvasmánynak számít. Az elnök további művei - mint például a "A falu, A falu, a föld, a föld, az űrhajósok öngyilkossága" című örökbecsű alkotása ritkán kerültek ki az ország határain.

Ez igen éles pálfordulás ahhoz képest, hogy néhány hónappal ezelőtt Kadafi ha nem is volt szívesen látott vendég, nem számított nem kívánatos személynek a világ diplomataköreiben. Sőt, mivel jelentős olajvagyonon ült - méghozzá akkor úgy tünt elég szilárdan - az Egyesült Államok és az Európai Unió is igen békülékeny hangot ütött meg vele szemben. De hogyan ismerhetett félre a világ egy ilyen excentrikus diktátort?

"Ez az ember nagyon beteg" - mondta a hetvenes években Anvar Szadat 1981-ben meggyilkolt egyiptomi elnök Moamer Kadafi ezredesről, aki jelenleg harci helikopterekkel, vadászgépekkel és tankokkal löveti a hatalma ellen lázadó líbiai tömegeket. Tény, hogy az excentrikus diktátor mindig is hajlamos volt fura ötleteivel és nézeteivel a figyelem középpontjába kerülni.

Félelem a liftektől és az Amazon Gárda

Egyik legfurcsább "szokása" például a személyes testőrsége, az Amazon Gárda 40 afrikai nőből áll, akik harcművészeti és fegyveres kiképzést kaptak, és 2004-ben még brüsszeli látogatására is elkísérték. A külföldi látogatásain a diktátor rendszeresen fényűző beduin sátorban lakik, amelyet felállítottak már a Kreml-ben éppúgy, mint Brüsszelben, az Európai unió központjában.

A közhiedelemmel ellentétben New York-ban nem sátrazott a líbiai diktátor, ugyanis a New York-i Englewood lakosai (ebben a kerületben van a líbiai követség) nem szívesen vették volna, hogy a diktátor a szomszédukban kempingezzen, ezért szállodát kerestek neki, ám nem találtak, mivel Kadafi kórosan retteg a felvonóktól és egyszerre 35 lépcsőfoknál többet nem tud megtenni, ezért végül Portugáliában szállt meg, ott nyugodtan felverhették beduinsátrát a követség kertjében. Erre az útjara egyébként kedvenc ápolónője is elkísérte, akinek orvosi végzettsége ugyan nem volt, de szőke haja és hosszú combja azonban igen.

Az Egyesült Államok diplomatái bizalmas jelentéseikben, amelyeket a Wikileaks szivárogtatott ki decemberben, kimondottan neurotikusnak írták le, mint aki tele van fóbiákkal, paranoiájával gyötri a hozzá közelállókat és csak legszűkebb körében bízik.

Állami szintre emelt terrorizmus

Habár a diktátor nézetei és félelmei nevetségesnek tűnhetnek, Kadafi évtizedeken keresztül a Nyugat egyik főellenségének számított. Kadafi ezredes elsősorban azzal váltotta ki a demokratikus közösség haragját, hogy állami szinten is támogatta a terrorizmust. Líbiához kötik az 1986-os Nyugat-Berlinben elkövetett diszkórobbantást, amelynek megtorlásául az Egyesült Államok 1986 április 15-én 200 harci géppel bombázta Tripolit és Bengázit, a két legnagyobb líbiai várost. Líbiához köthető az 1988-ben a skóciai Lockerby felett felrobbantott utasszállító gép esete is, amelynek 270 áldozata között négy magyar állampolgár is volt.

1984-ben Yvonne Fletcher rendőrnőt, aki egy Kadhafi-ellenes demonstráción felügyelt Líbia londoni követsége előtt, agyonlőtték, feltehetően az épületből. A diplomaták védettsége miatt azonban a hivatalnokok szabadon hazatérhettek. Ezek után az Egyesült Királyság egy évtizedre megszakította diplomáciai kapcsolatait az arab országgal.

Faji kérdésekben nézetei szerint "a feketék fogják uralni a világot", ám ebben jelentősen hátráltatja őket, hogy egy állandóan forró régióban élnek. Élesen kikel a kötelező oktatás, mint forma ellen és azt támogatja, hogy "az emberek szabadon megválaszthassák, mit akarnak tanulni"! A színház, a sport és a mozi is megkapja tőle a magáét. Habár elismeri a sport szükségességét, tagadja viszont a profi sport létjogosultságát. Nézetei szerint ha az emberek részt vennének ezekben a sportokban, akkor senki sem nézné a sportközvetítéseket. (Ez persze nem akadályozta meg a diktátort abban, hogy megszerezze a Juventus olasz focicsapat tulajdonrészének 7,5 százalékát.) Keményen kirohant az ökölvívás és a birkózás ellen is, melyek szerinte az emberiség legalantasabb ösztöneit juttatják kifejezésre, de megkapja a magáét a színház is, amely nézete szerint szükségtelen. "Mivel a beduinok egész nap keményen dolgoznak, így a színházat és a mozit kinevetik." -->