Azt hitte, Amerika vitte Európát a háborúba?

Franciaország, talán abban reménykedve, hogy eltörölheti a diktátorhoz fűződő korábbi jó barátságának emlékét, elsőként mért csapást Líbiára szombaton. Az AP szerint ezután Nagy-Britannia igyekezett minél több országot megnyerni az ügynek, tekintettel arra, hogy korábban szabadon engedte a Lockerbie-bombázásért felelős merénylőt.

Az Európai Unió mind a 27 tagállama hangsúlyozta, hogy Kadhafinak "azonnal le kell mondania hatalmáról", ami váratlan egy olyan tömb részéről, amelyet gyakran azzal vádolnak hogy túlságosan lassan és túlságosan puhán cselekszik – véli az elemző.  Barack Obama elnök viszont, aki kezdetben tartózkodó volt, majd csatlakozott a felhíváshoz, de örömmel engedte át az offenzíva vezetőjének szerepét Európának.

Mint arról beszámoltunk, az amerikai közvélemény egy része élesen kritizálja a líbiai háborúban való részvételt, hiszen az offenzíva óriási költséget jelent a hiánycsökkentéssel küzdő ország számára.

Az ellentét 2003-hoz viszonyítva – amikor Franciaország vezette a tiltakozást az iraki háborúval szemben – megmutatja, mekkora súllyal esik latba az a tény, hogy a líbiai diktátor közvetlenül fenyegetheti Európát. Az európaiak ugyanis a menekültek áradatától tartanak, és ez különösen érzékennyé teszi őket egy észak-afrikai humanitárius katasztrófa lehetőségét illetően.

Európa Kadhafi-ellenességét erősíti, hogy Nicolas Sarkozy igyekszik a figyelmet felhívni magára a nemzetközi színpadon, miközben támogatása saját országában folyamatosan csökken. David Cameron számára pedig a líbiai helyzet jó lehetőség arra, hogy elterelje a figyelmet az Egyesült Királyságban megvalósítandó megszorító intézkedésekről.

Az AP-nek nyilatkozó amerikai illetékesek sejtetni engedték, hogy a cél nem szükségszerűen Kadhafi elűzése, megfelelne egy kettéosztott ország is: keleten a felkelők, nyugaton Kadhafi erői irányíthatnának. Ám Cameron és Sarkozy ismételten hangoztatták, hogy Kadhafi ideje lejárt. És tekintettel a retorikájukra, a diktátor száműzése lehet az egyetlen módja annak, hogy a támadás kezdeményezői megőrizzék tekintélyüket akkor, amikor Európa be akarja bizonyítani: továbbra is fontos szerepet játszik a globális erőtérben.